Az UEFA szankciókra adott itthoni reakciók egyszerre szánalmasak, felháborítóak és nevetségesek.

Ezermilliárd nem kevés pénz. Volna helye bőven ebben az országban.

A kormány utóbbi időben tapasztalható ámokfutásáról a nouvelle vauge, a francia új hullám első darabjaként számon tartott 1959-es Jean-Luc Godard film jut az eszembe a fiatal Jean-Paul Belmondo és Jean Seberg főszereplésével.

Orbán minden kétséget kizáróan társasági ember. A legkülönbözőbb csoportokban szeret felbukkanni.

Bitang nehéz döntés elé állított a kérdés: Semjén Zsolt homofób hülyeségeivel, vagy az újabb nemzeti konzultáció szórakoztató kérdőívével foglalkozzam-e a mai posztban?

Bizonyos fokú hiúságra talán minden emberi tevékenységhez szükség van, amelynek során azonosítható a közreműködő személye.

A legjobban talán a hatalom arcátlanságát és arroganciáját utálom.

Nem árulok el vele nagy titkot, meg aztán nem is különösebben érdekes, de az európai politikusok közül nekem Mark Rutte az egyik legszimpatikusabb.

Ez a mostani, szivárványos botrány talán minden eddiginél zajosabb.

Egyáltalán nem vagyok megelégedve azzal, ahogy a hazai állapotokkal kapcsolatos észrevételeimet megfogalmazom. A hiba egyértelműen bennem van.