Az UEFA szankciókra adott itthoni reakciók egyszerre szánalmasak, felháborítóak és nevetségesek.

A helyzet érzékeltetéséhez elegendő Szijjártó Péter megnyilvánulását felidézni.

Majdnem azt írtam, minősíthetetlen megnyilvánulását, de az a helyzet, hogy Facebook-bejegyzése nagyon is pontosan minősíti őt, s vele együtt az egész jelenlegi magyar diplomáciát. Összesűrűsödik benne a látványos és szomorú elszigetelődésünkhöz vezető szinte valamennyi ok és tünet.

Személyes és közösségi komplexusok keverednek ebben az ügyben is, ahogy szinte minden más esetben. Utóbbiak jó része – meggyőződésem szerint – az előbbieknek a nemzet egészére történő projekálásából adódik. De hagyjuk a pszichológiát, s maradjunk e végtelenül egyszerű példánál. A külügyminiszter, feltehetően különösebb tétovázás – értsd gondolkodás – nélkül kapta fel a vizet az UEFA elmarasztaló döntését követően, melynek következtében a magyar labdarúgó válogatott következő három találkozóját zárt kapuk mögött kénytelen lejátszani a Nemzetek Ligájában. Ezek közül egy „végrehajtását” két évre felfüggesztette.

E döntéssel kapcsolatban, a diplomácia megszokott beszédmódját alkalmazva – ha már csendben maradi nem tudott – működőképes lehetett volna egy olyan válasz, hogy mi, magyarok, elítéljük a kirekesztés valamennyi formáját, s mindent elkövetünk azért, hogy a továbbiakban a pályán és a lelátókon is érvényt szerezzünk a sport nemes eszméinek és eszményeinek. Akkor is egy ilyen visszafogott nyilatkozat volna indokolt, ha nem igazán őszinte. Ha a nyilatkozattevő a szíve mélyén – gondosan titkolva persze – rasszista, gyűlöli az övétől eltérő bőrszínt, vallásokat és kultúrákat, a melegekről és transzneműekről nem is beszélve. Mert egy ilyen nyilatkozattal a státuszából adódóan sem okozna kárt az általa képviselt nemzetnek. De hivatkozhatna akár arra is, hogy egy nagyobb tömegben elkerülhetetlenül adódnak megfékezhetetlen bunkók, ám ezektől a varázslatos hangulatot keltő szurkolók tömege, s személyesen ő maga is elhatárolódik.

De nem. Szijjártó csípőből tüzelt. Úgy tűnik, sok westernt nézett gyerekkorában, s ehhez szocializálódott. Gyanítom, meg sem fordult abban a konok fejében, hogy megismerje az UEFA érveit és az sem, hogy ő maga érveket keressen álláspontjának alátámasztásához. S mert a góré ezt várja el tőle, hát beszélt. Munkásőrözött, kommunistázott, besúgózott ezerrel. Valljuk be, megint hülyét csinált magából. Bár semmi szükség nem volt a megszólalására, igyekezett rohadt keménynek mutatkozni. Akár a Fradi B-közép. De nem sikerült neki. Ő ugyanis nem kirekesztő, csak hataloméhes, ezenkívül szeret helikopteren utazni, meg jachton lazulni. Hol kapná meg mindezt? Egyszerűen egy fideszes, jobboldali, konzervatív, keresztény érékrendet követő magyar politikus. A bölcs hallgatás helyett ismét lejáratta magát, lejáratta az Orbán-rezsimet, s ami a legsúlyosabb, lejáratta Magyarországot. Újabb adalékkal szolgált ahhoz a negatív nemzetközi megítéléshez, ahogy külföldön egyre gyakrabban látnak bennünket, magyarokat.

Az UEFA – a Nemzeti Sport által is ismertetett – érvelése egyértelmű. Olyannyira, hogy deklarált alapelveinek és szabályainak fényében másképp aligha dönthetett volna. És persze azzal sem kellene senkinek előállnia, hogy bezzeg a többi meccsen, más szurkolótáborokban is előfordulnak hasonló jelenségek, a szervezet azonban mégse büntet. A mi gondunk legyen a saját szurkolótáborunk. A többiekre ráérünk akkor rosszalló megjegyzéseket tenni, ha a saját portánkat már tisztára sepertük. Ez utóbbihoz elvileg minden adott is volna, hiszen – ha igaz – a magyar hatóságok maguk tájékoztatták a szervezőket a legfőbb rendbontókról. Jól ismerik tehát őket. Úgy tűnik, a válogatott egyre javuló játékához és a csapat minden magyart büszkeséggel eltöltő, sportszerű és Európa szerte megsüvegelt buzdításához minden tekintetben méltó lelátói hangulathoz már csak a politikai akarat hiányzik. Az, hogy a rezsim – politikai céljainak eléréséhez – ne lásson fantáziát az elvakult szurkolói csoportok randalírozásában.

Itt tartunk. A végrehajtó hatalom naponta adja tanújelét annak, hogy képtelen uralkodni magán, s minden ellenkező értelmű hangoskodása ellenére maga változtatja politikai csatatérré a sportot. Így aztán nem csoda, hogy szinte nap, mint nap rácsodálkozom a magyar szólások hihetetlen gazdagságára, s arra, hogy archaikus jellegük ellenére is mennyire érvényesek mind a mai napig. Most például az merült fel bennem a tengerükből, hogy fejéttől bűzlik a hal.

Képek forrása: hvg.hu / Szabó Miklós - nemzetisport.hu / facebook.hu-Szijjarto Péter