Eredetileg ma arról akartam írni, milyen jó fejek a kutyák. Milyen jó velük egy fedél alatt élni.

Ha üveggolyót nem is, a távolságot megkapta Orbán Putyintól.

Fontos nap a péntek mindazoknak, akik szomjazzák a miniszterelnök szavait.

Afféle élményvadásznak tartom magam. Imádom a meglepetéseket, az ismeretlent, a váratlan fordulatokat, egyáltalán, szinte mindent, ami új.

Korainak érzem még, hogy érdemben megpróbáljak hozzászólni a Völner ügyhöz. Ezért aztán a lényegi összefüggések helyett egyelőre beérem azzal, hogy az eset kommunikálásával foglalkozom.

Talán sokak fejében mozdít még meg valamit, ha beidézem ide a Hobo Blues Band egy régi, 1982-es dalának két sorát:

Oltáspárti vagyok. Hiába, na, Magyarország már csak ilyen. Pártosodunk, ha kell, ha nem.

Az nem lehet, hogy egymást követő három posztban is Demeterrel foglalkozzam. Ezért most elengedem. Pedig annyira viszket a tenyerem.

Prognózisokba bocsátkozni mindig veszélyes dolog. Soha nem mernék például nagyobb összeget feltenni egyetlen magyar labdarúgó mérkőzés eredményére sem.

Furcsa dolog kezd körvonalazódni előttem.