Kevés dolgot utálok jobban, mint az ismétlődő, sablonossá váló eseményeket.

Kezd olyan lenni ez az egész, mintha szándékosan csinálnák. Mintha gyerekes élvezetet lelnének abban, hogy behúznak a csőbe másokat.

Ha egy gránitszilárdságú Alaptörvénnyel rendelkező ország miniszterelnöke nincs tisztában azzal, hogy Írország soha nem volt gyarmattartó birodalom, az önmagában véve talán még nem is jelent különösebb problémát.

Megvallom, nehezen jönnek a szavak a számra.

Alig akarom elhinni ezt az egészet. Jó ideje a legkülönbözőbb vétók okán foglalkozik velünk fél Európa, ha nem az egész.

Valami elkezdődött. A járvány harmadik hullámát követő időszak első komolyabb demonstrációját tartották szombaton.

Ha az ember rendszeresen a nyilvánosság elé tárja gondolatait, egyre nehezebb meghúzni a határt a korrektség és a gyáva, vagy egyszerűen csak félénk önkorlátozás között.

Na, ez már végre igazán tetszik. Ahogy a főváros a Fudan Egyetemmel kapcsolatban – kihasználva megmaradt mozgásterének nagyjából a maximumát – reagál a kormány gyomorforgató, kicsinyes, primitív, álszent, olykor a nagyhatalmakkal szemben alattvalóinak tetsző lépéseire.

Tényleg nagy baj lehet a világban. Az ember szíve megszakad, ha azt látja, hogy napról napra újabb és újabb mítoszokkal lesz szegényebb.

Szörnyű éjszakám volt. Egy műszaki hiba betette a kaput, a pénzt meg rendesen kivette a zsebemből. Volt vagy három óra, mire ágyba keveredtem.