Úgy tűnik, azoknak, akik nem aktív politikusok, s nem szerepelnek a közéletben közvetlen módon, nincs más esélyük, mint nap, mint nap mantrázni, hogy ez a rezsim tönkreteszi az országot, Orbán pedig alkalmatlan.

Vagy én vagyok teljesen hülye, vagy Orbán Viktor zakkant meg végleg. Amit a mai napon rendezett, az újfent aligha nevezhető másnak, mint diplomáciai ámokfutásnak.

Olvasom a hírt: „Lemondott Ukrajna védelmi miniszterhelyettese, Vjacseszlav Sapovalov, miután hétvégén kiderült, hogy az ukrán honvédelmi minisztérium a reálishoz képest kétszeres-háromszoros áron szerezhetett be élelmiszereket a katonáknak.” (444.hu).

Ezzel a mostani rezsimmel igazán nem az a baj, hogy nagyon látványosan képtelen válsághelyzeteket kezelni.

A bucsai mészárlásról nekem mindig Srebrenica jut az eszembe.

A hazugságnak számtalan arca van. Vonásainak sokfélesége olyan gazdagságot mutat, amely szinte az osztályozást is lehetetlenné teszi.

Nem elég azon mélázni, hogy mennyire nincs könnyű helyzetben az ellenzék. Bármilyen rezsim van is hatalmon, időről-időre történnek események.

Egyre erősebb a gyanúm, amely szerint a politika, pontosabban az, hogy kiből lesz jó, vagy éppen csapnivaló politikus, szinte kizárólag ízlés dolga.

Egyszerűen képtelen vagyok eldönteni, hogy ezek vajon tényleg ennyire nem értik Európát, s az általuk melldöngetve emlegetett elveket és értékrendet, vagy valóban magasról tesznek az egészre, s csak a saját gyarapodásuk és hatalmi ambícióik érdeklik őket.

A közbeszédben újabban kezd egyre inkább divatba jönni a vízió szó használata. Nyilván nem újkeletű jelenségről van szó, hiszen már az én generációm is sűrűn találkozhatott vele.