Blogger Bob

Kifulladásig

2021. július 07. - Blogger Bob

A kormány utóbbi időben tapasztalható ámokfutásáról a nouvelle vauge, a francia új hullám első darabjaként számon tartott 1959-es Jean-Luc Godard film jut az eszembe a fiatal Jean-Paul Belmondo és Jean Seberg főszereplésével.

harom-majom.jpgTisztázzuk gyorsan, a Kifulladásig legfeljebb címében, és semmi esetre sem minőségében emlékeztet a magyar kormányzati tevékenységre. Utóbbit nemhogy Ezüst Medve díjra, de semmilyen más díjra nem tartom méltónak, kivéve talán a citromról elnevezetteket.

kifulladasig_belmondo.jpgValószínűleg nincs egzakt meghatározás arra, mikor illik egy kormánynak felhagynia a ciklusokon átnyúló hatású intézkedésekkel. Ha engem kérdeznek, e mostaninak a legtöbb esetben belekezdenie sem lett volna szabad, s akkor talán nem lenne majd szüksége a végrehajtó hatalom következő képviselőinek soha nem látott intenzitású kármentésbe fognia működésének első éveiben. A Fidesz-KDNP nem így gondolta. Oké, az ő ciklusuk, ne dumáljak bele. Mégis, ideje lenne lassan leállni. Egy ilyen szándéknak azonban a leghalványabb nyoma sem tapasztalható.

Dübörög tovább a gépezet, s egyre több, hosszútávra szóló, negatív következménnyel kell számolnunk mind a külpolitika, mind a pénzügyek, a kultúra, az egészségügy és a gazdaság terén. A legsúlyosabbnak mégis az oktatás helyzete látszik. Márpedig a köz- és a felsőoktatás bizonyos értelemben olyan, mint a cukorbetegség. Ha baj van, kezdetben alig lehet észrevenni. Amikor pedig már jelentkeznek a tünetek, a probléma nem, vagy rendkívül nehezen orvosolható.

2es_cukorbetegseg.jpgHa széles körben végeznénk egy közvéleménykutatást, vagy teszem azt, feltennénk a kérdést egy újabb nemzeti konzultáció során, a 21. században Európa közepén mi élvezzen prioritást Magyarországon, az oktatás, vagy újabb labdarúgóstadionok és akadémiák fejlesztése – meglehet, naiv vagyok –, meggyőződésem, tízből hét ember az oktatásra voksolna. Tudom persze, ordas nagy butaság a két területet így szembeállítani egymással. Jelezni is csak annyit akartam, talán még tizenegy év kormányzás is kevés volt honfitársaink oly mértékű elbutításához, hogy a magas szintű képzés jelentőségét komolyan megkérdőjelezzék.

Márpedig a továbbra is durván ismeretközpontú hazai oktatás nemhogy korszerűtlen, de már-már anakronisztikus. A kutyafuttában bevezetett NAT pedig csak tovább ront a helyzeten. Egészen mélyreható változásokra, radikálisan új szemléletmódra volna szükség, amihez – amennyire megítélni képes vagyok – a rendszerváltás óta egyetlen kormánynak sem volt elég bátorsága. Igen, a dolgot valahol a tanárképzés reformjával kellene elkezdeni. Erre most a Magyar Narancstól a 24.hu-ig azt olvasom, hogy valami készül ezen a fronton. A kiszivárogtatott információk alapján azonban az, ami készülőben van, inkább emlékeztet egy horrorfilmre, mint konszenzusra épülő, átgondolt megújulásra.

feleles.jpgHa igaz, a magyar közoktatás – nemzetközi összehasonlításban is – kifejezetten gyenge teljesítményére az oktatáspolitika válasza mindössze annyi, hogy ezúttal az elbaltázott NAT-hoz kívánják tovább butítani a pedagógusképzést. A leendő tanárok képzési színvonalát a NAT-hoz igazítják, s feleslegesnek minősítenek mindent, ami az alaptanterv anyagán túlmutat. Az ész megáll. Mintha egy tizenkettedik osztályos tanulót kérnének fel arra, hogy játssza el Öveges professzor szerepét. Elég, ha a tanár annyit tud, amennyi a középszintű érettségi elvárásainak megtanításához szükséges.

Mintha egy tanító, egy általános és egy középiskolai tanártól nem volna elvárandó, hogy egyformán tájékozottak legyenek a szakterületükön és azon túl is. Mintha nem kellene felkészültnek lenniük arra, hogy ha majd a jelenlegi őrült NAT-ot felváltja egy korszerűbb szemléletű, azt is képesek legyenek tanítani. Mintha az oktatás különböző szintjein jelen lévő pedagógusok között a tudásban, szakmai felkészültségben kellene különbséget tenni, s nem a tanított korosztályhoz igazított pedagógiai módszerekben. Mintha nem volna elvárható, hogy egy tanító éppen olyan széleskörű műveltséggel rendelkezzen, mint egy középiskolai tanár. Egy ilyen irányú, a racionalizálás köntösébe bújtatott, inkompetens alakok által levezényelt változás a pedagógusképzésben harminc-negyven évre lehetetlenítené el Magyarország minden esélyét egy tudásalapú felemelkedésre. Szóval, tényleg leállhatnának végre, mielőtt mindent tönkretesznek, s megvárhatnák, mi lesz tavasszal. De úgy tűnik, ők csak tolják tovább kifulladásig.

Képek forrása: hetediksor.hu / merokanal.hu / eduline.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://bloggerbob.blog.hu/api/trackback/id/tr9916615516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása