Egyszerűen nincs olyan nap, amikor ne váltanának ki ingerültséget bennem a magyar bel- és külpolitikával összefüggő események.

Nagyon szeretném megérteni, mi ez az egész.

Hihetetlen erőfeszítéseket tesz a rezsim és teljes holdudvara annak érdekében, hogy jófejnek, ha tetszik – üldözött kifejezéssel élve –, politikailag korrektnek tűnjenek ők maguk, meg az is, amit csinálnak.

Drága dolog a parasztbutítás.

Őszintén be kell vallanom, egyre nehezebben esik számomra, hogy türtőztessem magam.

Úgy tűnik, azoknak, akik nem aktív politikusok, s nem szerepelnek a közéletben közvetlen módon, nincs más esélyük, mint nap, mint nap mantrázni, hogy ez a rezsim tönkreteszi az országot, Orbán pedig alkalmatlan.

Nem elég azon mélázni, hogy mennyire nincs könnyű helyzetben az ellenzék. Bármilyen rezsim van is hatalmon, időről-időre történnek események.

Ma is tanultam valamit. Röstellem, de eddig nem ismertem a spin diktatúra kifejezést.

Nézem az októberi inflációs adatokat. Olaszország 13,5 %. Ausztria 14,4 %. Hú, azért ez kemény. Különös tekintettel arra, hogy évek óta itthon is hozzászokhattunk az egyszámjegyű mutatókhoz.

Azt gondolom, az újabb tanárok kirúgásával Pintér (vagy Orbán – félek, a kettő ugyanazt jelenti) végleg túlfeszítette a húrt.