Az ég szerelmére, mikor térünk végre észhez?

Az a gyanúm, az univerzumnak végleg elege van a vének bölcsességéből.

Azt hiszem, sokan irigylik Kocsis Mátét a gondjaiért.

Az embernek néha már tényleg az az érzése, mintha futóbolondokat szabadítottak volna a nyakába.

Imádom a diplomáciát. A finom jelzéseket, amelyek minden erőszak nélkül képesek érzékeltetni, hogy öcsém, ha a fejed tetejére állsz, a világ akkor sem a te elvárásaid szerint működik.

A mai nap vezető híre kétséget kizáróan az, hogy az Európai Parlament deklarálta: Magyarország nem demokratikus ország.

Fura dolog ez a tekintélyelvűség. Bárhonnan szemlélem – az én szememben legalábbis – utálatosnak tűnik.

Nem tudom, a tizenhatodik században született német fizikus, Daniel Gabriel Fahrenheit mennyire volt jó fej az életben, s mennyire nem. Nekem mindenesetre szimpatikus az ő hőmérsékleti skálájára vonatkozó koncepció.

Tegnap este, sok apróbb, s nagyobb bosszúságot követően kissé szentimentális hangulat vett erőt rajtam. El is határoztam, hogy a mai blogbejegyzést az olyan emberi állapotoknak szentelem, amelyek az érzelmekhez kötődnek.

Folyik a riogatás ezerrel. Igazi lélektani hadviselés zajlik Európa szerte.