Ha nincs az a homár, már szerdán erről kellett volna írnom. Csak hát az egyszeri, vagy inkább alkalmi, aktuális tuskóság könnyen felülírja az elhúzódó konfliktusok újabb és újabb etapjait.

Szarul néz ki a boss. Valahogy megszottyan, megöregedett, fáradttá, vagy inkább unottá vált.

Megint az van, hogy a hétvégén jártamban-keltemben, zúgolódva, morgolódva, dühöngve és káromkodva átgondoltam, miről szólhatna ez a hétfői bejegyzés.

Azt gondolom, az újabb tanárok kirúgásával Pintér (vagy Orbán – félek, a kettő ugyanazt jelenti) végleg túlfeszítette a húrt.

Nem tudom, a tizenhatodik században született német fizikus, Daniel Gabriel Fahrenheit mennyire volt jó fej az életben, s mennyire nem. Nekem mindenesetre szimpatikus az ő hőmérsékleti skálájára vonatkozó koncepció.

Utálok csalódni. Gyűlölöm a csalódás minden formáját. És nehezen vagyok lépes megbocsájtani. Leginkább sehogy. Valami inverz Gombóc Artúr vagyok.

Mivel belügyeink alakulása túlzottan sok örömmel nem kecsegtet a közeli jövőben, a derű megteremtéséhez az ember próbál egyéb forrásokat felkutatni.

Azt hiszem, Magyarország a normális hazáért folytatott küzdelemben végképp elesett.

22 fizikatanár, 25 kémiatanár. Ennyien jelentkeztek összesen az egész országban erre a két szakra.

Megdöbbenve, elhűlve, hitetlenkedve, felháborodva, s gyakran káromkodva olvasom a tanárok nyilvános kifakadásait.