Még csak végtelen türelmű embernek sem mondanám magam. Bizony van, hogy könnyen felkapom a vizet. Ez azonban többnyire hangulatfüggő.

Megmondom őszintén, én már-már jobban szimpatizálok a pedagógusok spontán szerveződő, lassan mozgalommá szélesedő polgári engedetlenségével, mint a szakszervezetek által életre hívott sztrájkkal.

Megdöbbenve, elhűlve, hitetlenkedve, felháborodva, s gyakran káromkodva olvasom a tanárok nyilvános kifakadásait.

Prognózisokba bocsátkozni mindig veszélyes dolog. Soha nem mernék például nagyobb összeget feltenni egyetlen magyar labdarúgó mérkőzés eredményére sem.

Meddig lehet még zülleszteni a hazai közoktatást?

Talán mindenki emlékszik arra, amit 2020. áprilisában hallhattuk Orbántól:

Gondoltam, legyen hétvégére valami könnyű.

Azért Kásler Miklósnak lenni sem lehet könnyű. Nem is tudom, a miniszter úr hogyan képes együtt élni zökkenőmentesen önmagával.

Egyetlen lépés választ el bennünket a várva várt karácsonytól.

Hamarosan kitör az őszi szünet. Várták a gyerekek, várták a tanárok.