Megmondom őszintén, én már-már jobban szimpatizálok a pedagógusok spontán szerveződő, lassan mozgalommá szélesedő polgári engedetlenségével, mint a szakszervezetek által életre hívott sztrájkkal.

Időről-időre eltűnik a nyilvánosság elől, vagy legalábbis a jelenléte nem kézzelfogható. Aztán – olykor egész váratlanul – főnixmadárként fölbukkan újra.

A pedagógus értelmiségi. Mint ilyen, a munkaalapú és jobbára diktatórikus berendezkedésű társadalmak szemében gyanús, s egyben potenciális veszélyforrás.

Foglalkoztam már a helyi televíziókat érintő furcsasággal. Azzal, hogy az MTVA nem tervezi megújítani az együttműködési megállapodást azoknak a városoknak a médiumaival, amelyekben ellenzéki győzelem született az önkormányzati választásokon.

Valahogy nem vagyok képes elhinni az EMMI magyarázkodását a színházakat érintő legújabb őrület kapcsán.

Nem tudom, ismeri-e Semjén Zsolt Clint Eastwood ikonikus filmjét, a Halálhágót. Ebben az Oscar- és Golden Globe-díjas rendező egy megzabolázhatatlannak tetsző szakasz kiképzőtisztjét, Tom Highway őrmestert alakítja.