Talán mindenki emlékszik arra, amit 2020. áprilisában hallhattuk Orbántól:

„Szerencsénk van ugyanakkor, mert Olaszország és Magyarország között van egy ország. Úgy hívják, Ausztria. A helyzet úgy áll, hogy mindenki sötétben tapogatózik, de ők előttünk tapogatóznak a sötétben, ezért én laboratóriumként tekintek Ausztriára, nem fenyegetésként. Tehát ha ők ott oldanak bizonyos tiltásokat, és próbálkoznak az élet normális menetéhez való visszatéréssel, akkor azt figyelni kell, jegyzetelni kell, elemezni kell, tanulni kell belőle, és ami beválik, azt szabad átvenni. Örüljünk, hogy egyszer végre nem mi vagyunk a kísérleti egerek.”

Abba most inkább nem is mennék bele, hogy abban az időszakban a Magyarországénál mintegy egymillióval kisebb lélekszámmal bíró Ausztriában közel négyszer több tesztet végeztek, s feltehetően részben ezzel is összefüggésben, hétszer több fertőzöttet regisztráltak. Arról sem írnék, hogy lakosságarányosan milyen veszteségek érték a két országot. Pedig a védekezés hatékonyságát megítélésem szerint kizárólag ez minősíti. Az viszont beszédes, hogy amikor a drákói osztrák intézkedéseknek köszönhetően jöttek az enyhítések, Orbán sajátos laboratórium-felfogása számára, amelynek nyomai persze már a fenti idézetben is fellelhetők, nem annyira a tesztelési tempó és a szigorítások bevezetése, vagyis a tulajdonképpeni védekezés, hanem sokkal inkább a lazításra irányuló tapasztalatok sora bizonyult követendő példának mindabból, ami Ausztriában történt.

Úgy tűnik, a negyedik hullám idehaza is elkerülhetetlen. A fertőzöttek számának növekedése ráadásul egybeesik a tanévkezdéssel, vagyis nagyobb tömegek zárt térben való összesűrűsödésével. Az Orbán laboratóriumának tekintett Ausztriában készülnek is a hétfői, illetve az ország egy részében egy héttel későbbi tanévkezdésre.  Ha egyszer laboratórium, akkor talán érdemes összehasonlítani, mit tesznek ott, s mit nálunk a megelőzés érdekében. A különbségek beszédesek, s csak remélni lehet, hogy a következmények nem lesznek olyan megrázók, mint amilyenekkel a járvány eddigi időszakában voltunk kénytelenek szembesülni. Azért két ismert szám annak alátámasztására, hogy talán tényleg volna mit tanulnunk a sógoroktól, mégiscsak álljon itt: a járvány eddigi áldozatainak száma a laboratóriumban 10.772, Magyarországon 30.059 fő.

Annak érdekében, hogy a további halálozás mértékét minimalizálják, a portfolio.hu információi szerint Ausztriában a tanárokat és a diákokat hetente háromszor kötelezően tesztelni fogják koronavírusra a tanítás első három hetében, függetlenül attól, hogy be vannak-e oltva, vagy sem. Ennek és az egyéb intézkedéseknek az elsődleges célja, hogy az iskolákat ne kelljen újra bezárni. Heti három, részben antigén gyors-, részben pedig PCR-teszt a közoktatás – nem néztem utána, de – nyilván milliós nagyságrendű résztvevője számára nem kevés pénzbe kerül. Mondhatni, rohadt drága. A mérleg másik serpenyőjében azonban további további emberi életek, s cseppet sem elhanyagolható módon az ország működőképességének megőrzése áll.

Nézzük, mi történik ezzel összefüggésben Magyarországon. A 444.hu birtokába került Kásler Miklós levele, amelyet az iskolaigazgatóknak küldött a tanévkezdés apropóján. Eszerint a tanítás – „köszönhetően az elmúlt időszak közös erőfeszítéseinek és a koronavírus-járvány elleni sikeres védekezésnek” – jelenléti oktatással kezdődhet. A sikerpropaganda elmaradhatatlan felcsendülése után az aktuális intézkedéseket had’ idézzem a 444.hu-tól. „A maszkviselés nem kötelező, de tiltani sem lehet. Nem kell hőmérőzni a diákokat. Nincs kötelező védőtávolság. Kásler feloldotta azt az előírást, hogy lehetőség szerint egymástól távolabb helyezzék el a padokat, és a közösségi terekben próbálják meg betartani a 1,5 méteres védőtávolságot. Lehet kirándulásokat szervezni, lehetőség szerint belföldre. Kásler feloldotta a többnapos kirándulások szervezésére vonatkozó tilalmat.”

A levél nekem természetesen nincs a birtokomban. Ám, ha a járványra vonatkozóan annak lényege tényleg összefoglalható ennyiben, akkor nagyon nem szeretném, ha az én fiam most a hazai közoktatásban tanulna. A fertőzöttek száma ugyanis a nyilvánosság elé kerülő adatok alapján is növekszik. A SARS-CoV-2 koronavírus koncentrációja a szennyvízben az nnk.gov.hu szerint ugyancsak nő. Tudok olyan, virológus, tehát hozzáértő szakembereket is foglalkoztató egyetemről, ahol – az egyetemi polgárok ITM szerinti 80 %-os átoltottsága ellenére – mind a közösségi terekben, mind a tantermekben kötelezően előírják a maszkviselést az oktatóknak és a hallgatóknak. Szakértők szakmai véleménye alapján az MTA elnöke egyebek mellett maga is az első két oltás felvételét szorgalmazza az oltatlanok körében, továbbá harmadik oltást tart szükségesnek a 60 év felettiek, a rizikócsoportba tartozók, az egészségügyi dolgozók, valamint a közszolgálatot ellátók számára. Mára sajnos már valamennyien megtanultuk, hogy mindez mit jelent, azaz mire számíthatunk a következő hetekben.

Ilyen körülmények között a Kásler-leveléből megismertekben foglaltak kifejezetten semmitmondónak, felelőtlennek tűnnek. Több mint 1,3 millió tanuló kezdi meg a tanévet maszk nélkül, kötelező távolságot se tartva, s tér haza suli után a szüleihez, testvéreihez, nagyszüleihez. Nem beszélve arról, hogy itt van előttünk két teltházas hazai válogatott meccs, a pápalátogatás, meg persze a Vadászati Világkiállítás. Tényleg nem jár nekünk az ausztriaihoz hasonló védelem? Tényleg csak ennyi gondoskodást érdemlünk azoktól, akiknek állítólag Magyarország az első?

Képek forrása: pestibulvar.hu / turizmus.com / eduline.hu / ezalenyeg.hu