Azért Kásler Miklósnak lenni sem lehet könnyű. Nem is tudom, a miniszter úr hogyan képes együtt élni zökkenőmentesen önmagával.
A kincstári felelet erre nyilván valami olyasmi volna, hogy köszöni szépen, sikerül könnyedén megoldania a helyzetet. Én azonban nehezen tudnék hinni egy ilyen válasznak. Csak vannak neki is főnökei, hozzátartozói, szűkebb és tágabb baráti köre, no meg persze ellenségei is. Minden most felsorolt irányból érkezhetnek hozzá az eddigi lépéseit, szavait, döntéseit megkérdőjelező kritikák. Márpedig talán épp a kritika az, amit Orbán környezetében a legnehezebben viselnek.
Egy miniszter helyzetét az teszi a legnehezebbé, hogy mindenért egy személyben felel, amit a tárcájánál történik. Nem mondhatja, hogy kérem, nekem ehhez semmi közöm. Nem bújhat ki a felelősség alól azzal, hogy bocs, ezt a Viktor kérte, neki pedig nem lehet nemet mondani. Vagy, elnézést, de ezt a javaslatot én csak előterjesztőként írtam alá, a megfogalmazásért, vagy a tartalomért ne engem tessenek hibáztatni. Ráadásul minél nagyobb egy minisztérium által képviselt terület, annál nagyobb a lehetőség a folyamatos bakizásra. Márpedig az Emberi Erőforrások Minisztériumát elég méretesre sikerült szabni. Dől is belőle – az egészségügytől a kultúrán át az oktatásig – a kedélyt borzoló intézkedések özöne, mint cséplőgépből a gabona.
Holott ehhez az inkompetencia halomhoz bőségesen elegendő volna a szebb napokat megélt kiváló egészségügyi szakember belső zavarodottsága is. A miniszterségének lényegét tökéletesen magában foglaló kinyilatkoztatást az Ószövetség prevenciós erejébe vetett hitről magyarázták így, értelmezték úgy, ám Káslernek máig nem sikerült jól kijönnie belőle. Szívem szerint nem is lovagolnék rajta. Kapott érte apait, anyait. Igazság szerint az ominózus mondat inkább tekinthető egy kicsit szánalmas, szerencsétlenül sikerült kijelentésnek, mint olyan, komolyan vehető állításnak, amelyet a médiának feltétlenül fel kell kapnia, s végighordoznia az országon, mint a véres kardot. A politika azonban már csak ilyen. Keményen büntet, ha hibázol.
Egy uniós tagállamban azonban egy olyan orgánum lapigazgatóját kitüntetni, mint a Pesti Srácok, attól tartok, a legenyhébben fogalmazva is összeegyeztethetetlen azokkal az alapértékekkel, amelyek vonzóvá teszik ezt a szövetséget. Márpedig, ahogy Kásler felel az EMMI-ért, ugyanúgy felel Stefka a Pesti Srácok minden betűjéért. Csak egy példa: amikor Németh Lászlónak sikerült a Nyugatban egy megbocsáthatatlanul bunkó kritikát közzétenni József Attila egyik verseskötetéről, azért a költő nem rá, hanem a főszerkesztő Babits Mihályra haragudott meg, méghozzá hosszú évekre.
Na, valahogy ilyen okból neheztelek én most Káslerre Stefka kitüntetése miatt. Napokig feszített belülről az indulat. A Nagy Feró Kossuth-díja miatti morgolódásom idején még türtőztetni tudtam magam. Nem kellett volna. Jobb, ha az ember kiadja a dühét. Mára azonban úgy vagyok, nem bírnék tükörbe nézni, ha nem írom le: a rezsim legalantasabb ösztöneit kiszolgáló Pesti Srácok lapigazgatójának kitüntetése a magyar sajtó napján, március 15-én, a szabad sajtó tudatos kigúnyolása és szembeköpése. S bárki, illetve bármely grémium terjesztette is Kásler Miklós elé Stefka István munkássága Táncsics-díjjal, azaz a legmagasabb hazai sajtódíjjal való elismerésének ötletét, a kitüntetésben a miniszter részesítette, így a magam részéről egyedül őt tartom felelősnek érte.
A helyzet persze ennél bonyolultabb és egyben szomorúbb is. Ezzel az elismeréssel messze nem csupán a szabad sajtót érte támadás. Kásler március 15-én arcul csapott mindenkit, aki a sajtó szerepét nem abban látja, hogy kiszolgálja a hatalmat, hanem abban, hogy kontrollálja azt. Ha Magyarországon ma a sajtót hagynák szabadon működni, akkor nem fordulhatna elő, hogy az euronews.com arról cikkezzen, hogy „fontos járványügyi adatokat titkol el a magyar kormány a lakosság elől.” Ugyanígy, ha a sajtó normális keretek között láthatná el a feladatait, akkor a miniszter aligha jelenthetné ki hetykén a parlamentben, hogy a jelenléti oktatás idején a munkájukat gyerektömegben végző pedagógusok nem kapnak soron kívül oltást, hanem kizárólag „az életkoruk és egészségügyi állapotuknak megfelelően.” Így épül, szépül Kásler hagyatéka.
Képek forrása: 24.hu / depositphotos.com / wikipedia.org
