Arra készültem, hogy a választásokat követően, az ezt a blogomat elfogultsággal vádlóknak, s persze magamnak is igazolni fogom, hogy a fordulatot követően is képes vagyok kormánykritikusan gondolkodni és írni.

Iszonyú mélyütést kapott tegnap a magyar ellenzék, a magyar demokrácia, a magyar szabadság, a magyar jövő. Olyat, amelyből rendkívül nehéz lesz felállni.

„Magyarországnak ebből a háborúból ki - kell - maradni.”

Boltba indulok. Szól a rádió, s persze jó hosszú kocsisor előttem.

Utálom, ha egy ország beavatkozik egy másik belügyeibe. Azt is, ha mi másokéba, s persze azt is, ha mások a miénkbe.

Eljött a választások hete. Alig több, mint hat nap választ el bennünk a szavazástól.

Nap, mint nap szembesülnöm kell azzal, mennyire káros dolog a negatív elfogultság.

Bár ne volna Ady Endre ennyire aktuális. Félnek is tőle sokan, mint a tűztől.

Delphoi, Klarosz, Didyma, Dodona, Szíva és Olümpia után a HírTv stúdiója is igazi orákulummá, azaz komoly jövendölések, isteni kinyilatkoztatások helyszínévé vált.

Hetek óta gondolkodom azon, mi történhetett Putyinnal. A dolog egyszerűen nem hagy nyugodni.