Egyre erősebb az a benyomásom, hogy a magyar politikai élet legmeghatározóbb tulajdonsága az infantilizmus.

Komoly bajban vagyok. Mit kezdjek most Matolcsyval?

Azt gondolom, az újabb tanárok kirúgásával Pintér (vagy Orbán – félek, a kettő ugyanazt jelenti) végleg túlfeszítette a húrt.

Meglehet, amit tapasztalunk, az egy csúnya vég kezdete. Meglehet persze az is, hogy nem az.

Ez most már tényleg kezd nevetségessé válni. Szívem szerint busás jutalmat ajánlanék fel annak, aki hitelesen elmagyarázza nekem, mi hasznunk van a kormány makacskodásából.

Sok értelme nincs annak, hogy a saját helyzetünket összehasonlítsuk más európai országokéval.

Visszavonhatatlanul megérkezett a hideg idő. Persze ne legyünk telhetetlenek. Az ősz enyhe és szép volt.

Újra áll a bál az SZFE körül. Furcsák ezek a zártkörű beszélgetések.

Valaki el tudná magyarázni, miért kell nekem ennyi szennyet, ennyi, az értékrendemmel összeegyeztethetetlen gyalázatot, mocskot elviselnem a hülye politikusok miatt? S ugyanezt miért kell elviselnie Magyarországnak?

Egyetlen könnycseppet sem ejtek Palkovics távozása miatt. Nem ismerem ugyan a belső viszonyokat, mégis azt feltételezem, hogy Orbán Viktor ezzel szemben lassacskán kezdhet aggódni.