Komoly bajban vagyok. Mit kezdjek most Matolcsyval?
Azért csak kiderül a vallatásnál, hogy milyen nehéz előítélet mentesen közelíteni a dolgokhoz. Kormányzati ciklusokon átívelve úgy tűnt, az MNB elnöke egy követ fúj a kormányfővel. Még hogy független Nemzeti Bank! Ilyen még jobb helyeken sem szokott működni – dübörög bennem a virtigli magyar pesszimizmus. Persze nem minden ok nélkül. Itthon újabban aligha izmosodhat bárkiben a polgári demokráciába vetett bizalom.
A gyönyörű, hatalmas paloták hazájában, Spanyolországban terjedelmes írás foglalkozik a magyar miniszterelnökhöz is köthető hatvanpusztai családi birtokkal. Márpedig, ha egy épületkomplexum eléri a spanyolok ingerküszöbét, annak jó nagynak kell lennie. És ez az is. Reprezentatív. A kérdés csak az, mit reprezentál? Normális esetben egy uralkodó, vagy egy hatalmasság hatalmát és vagyoni helyzetét. Nos, Hatvanpuszta alkalmas erre is. Mégis, az El País szerint az Orbán család „palotája” a korrupció szimbóluma Magyarországon. Nem épp felemelő dicsőség.
Csak hát egy olyan országban, ahol ilyen megalomán építkezések hirdetik egy család elképesztő gyarapodását, hiheti-e bárki, hogy rendjén mennek a dolgok? Ahol a fékek és egyensúlyok rendszerét lazán hülyeségnek lehet nevezni, lehet-e bízni a hatalmi ágak elkülönült működésében? S ahol ez legalábbis megkérdőjelezhető, lehet-e ott röhögés nélkül fogadni egy olyan kijelentést, hogy a Magyar Nemzeti Bank független intézmény? S ha ez kacagtató, úgy tényleg, mi a fenét kezdjünk a történtek után Matolcsyval?
Az érezhető volt már eddig is, hogy légypiszok került a palacsintába. Ám azt talán még a tűzhöz legközelebb állók sem tudják, mi a konkrét oka az összhang e látványos megbomlásának Matolcsy és Orbán között. S talán még most se vennénk észre ezt a működési zavart, ha a korábbi kapcsolatból nem csöpögött volna oly triviálisan a lojalitás és a szervilizmus nyúlós nyálkája. Unortodoxia ide, unortodoxia oda, az MNB egyetlen pillanatra sem állta útját a legszűkebb családi, rokoni és baráti kör gazdasági csodájának. S az egykori gyerekkori barát, a szeretett vő és a többiek mellett szépen gyarapodott persze a főbankár fia is. Egyes források szerint már ő is a százmilliárdos nagyságrendet kóstolgatja. Ennyi született tehetség mellett nem is volna csoda, hogy valóban hasítana az ország.
De most itt ez a legújabb zavarodottság. Matolcsy durcáskodni kezdett. A parlament Gazdasági Bizottságának mai ülésén ő is megtartotta a maga őszödi beszédét. Vagy coming outolt egy jót. Válasszon ki-ki ízlése szerint. Magyarul azzal állt elő, hogy nem is mennek annyira jól a dolgok, ahogy a rezsim propagandagépezete harsogja. Pontosabban egyáltalán nem mennek jól a dolgok. Egészen pontosan jókora bajban van az ország. Fura ezt épp az ő szájából hallani. 2010 óta tolja az unortodoxiát hol nemzetgazdasági miniszterként, hol jegybankelnökként. S akkor most azzal áll elő, hogy a világ negyedik-ötödik (!) legsérülékenyebb országaként válságközeli helyzetben vagyunk? Meg hogy a szerinte jövőre 15-18 %-os infláció nem lehet szankciós, vagy háborús, mivel a pénzromlás már 2021-ben elkezdődött?
Mintha szándékosan menne szembe a rezsim narratívájával. A kormány válságkezelési stratégiája helytelen, az ársapka keresletnövelő hatása tovább emeli az inflációt, 2010 után nem hozták meg a jó döntéseket, 2021-től viszont kifejezetten rossz döntéseket hoztak. Tényleg nem tudom mit kezdjek most Matolcsyval. Legszívesebben a szemébe ordítanám, hogy de hát Orbánnal együtt hoztátok össze ezt a hatalmas szarkupacot. Másrészt örülnöm kellene, hogy végre született egy újabb igazságbeszéd. S örülök is mindennek, ami a változás reményének, s e mostani rezsim végének kezdetét jelentheti. Kérdés mire megyünk vele.
Képek forrása: szeretlekmagyarorszag.hu / 24.hu / facebook - Tordai Bence / ujnepszabadsag.com
