Visszavonhatatlanul megérkezett a hideg idő. Persze ne legyünk telhetetlenek. Az ősz enyhe és szép volt.
Most éppen november utolsó hetére fordulunk rá, s aztán bekopogtat december és vele együtt a tél. Energiaválság ide, exponenciálisan növekvő rezsiköltségek oda, nem fog kegyelmezni nekünk. Kölyökként a mostanihoz hasonló, 3-5 ºC körüli időben igazi szabadságharcot vívtam. Hogy a melegebb öltözet ne korlátozhasson a szabad mozgásban, észrevétlenül igyekeztem kiszökni otthonról egy-egy haverokkal töltött izgalmas délután reményében.
Anya azonban többnyire résen volt, s még mielőtt behúzhattam volna magam mögött a bejárati ajtót, utolért a hangja: sapka, sál, kesztyű! Nem nagyon volt mit tenni. A megtorpanásnyi mérlegelés legtöbbször meggyőzött arról, hogy inkább sapka, sál kesztyű, mint szobafogság. Fogtam hát az inkriminált ruhadarabokat, hiszen azonnal lebuktam volna, ha a fogason hagyom, s jobb híján a kabátzsebembe gyömöszölve őket távoztam a családi fészekből.
Időről-időre némi nosztalgiával idézem fel ezeket a bensőséges jeleneteket. Jóleső érzés emlékezni arra, hogy volt idő, amikor aggódó szempárok kísérték minden lépésemet. A felnőttkor meghatározásához szervesen tartozik hozzá az, hogy ma már senki nem kiáltja utánam ezt a három szót: sapka, sál, kesztyű. Legalábbis egészen mostanáig így hittem. Aztán mára kiderült, igenis van, aki gondoskodik rólam. Van, aki a gondomat viseli, s nem engedi, hogy elkallódjak. Valahogy mégsem érzem úgy, hogy visszatértek volna a régi szép idők.
A sapkát kiosztották már hetekkel, hónapokkal ezelőtt. Készülj a hosszú télre, mondták, s ársapkát húztak egy csomó termékre, meglehetős káoszt okozva a piaci mechanizmusokban. Boltok zártak be, vállalkozások mentek tönkre, megszokott, hétköznapi áruk tűntek el az üzletek polcairól, hol hosszabb, hol rövidebb időre. Az ember meg csak kapkodta a fejét, hogy a sapka nélküli termékek árai miképp szöknek az egekbe. De azokat legalább továbbra is lehet kapni. Úgy tűnik, az ársapkák nagyobb zavart okoztak a kereskedelem működésében, mint amekkora könnyebbséget jelentenek az árak rögzítése által.
A hatósági árak hatékonysága körüli vitákat néhány napja háttérbe szorítja egy nevezetes sál felemlegetése. A nemzetközi sajtóban is komoly visszhangot váltott ki, hogy Orbán Viktor Nagy-Magyarországot ábrázoló szurkolói sállal a nyakában fotózkodott a válogatottságtól búcsúzó Dzsudzsák Balázzsal. Műbalhé, mondhatnánk. Ezrek viselnek ilyen sálat a magyar szurkolótáborban. Az ismert sziluett matrica formájában ráadásul autók tízezreinek hátsó részén bukkan fel a rendszám körül.
Egy miniszterelnök azonban egyszerűen nem tehet meg akármit. Orbán persze szándékosan azt a látszatot igyekszik kelteni – vétókkal, rendeleti kormányzással, sálviselettel –, hogy ő azért mégis. Ő a kivétel. Ő a gyevi bíró, akik igenis bármit megtehet. Nem egy hülyegyerekről beszélünk. Orbán pontosan tudja, kiket sért egy ilyen sál. Ám ami számára ennél sokkal fontosabb, pontosan tudja azt is, milyen közegben növelheti a népszerűségét. Patikamérlegen van kiporciózva ez is. Bayer egy savas felböfögés közben most nyilván idebökné, hogy ugyan a mi érzékenységünkkel ki foglalkozik? Csakhogy közben az osztrákok a száz éve érvényes határokkal akarnak szembesíteni bennünket, egy felvidéki magyar párt, a Szövetség elnöke már kiposztolta, hogy végső soron az ilyen provokációk miatt rajtuk, a szlovákiai magyarokon csattan az ostor, s ne legyenek illúzióink, ez így lehet valamennyi határon túli kisebbség esetében.
Damoklész kardjaként ráadásul ott van a fejünk fölött 7,5 milliárd eurónyi támogatás befagyasztása. Senki nem vár meghunyászkodást ezért az irdatlan összegért, csak a tényleges magyar érdekeknek megfelelő, korrekt politikát. Egy ilyen sál apróságnak tűnik. Ám korrektnek semmi esetre sem nevezhető. A miniszterelnöki dac, a gőg, az együgyű sálas mosoly ma már kevésnek tűnik ahhoz, hogy Magyarország egy olyan utat járhasson, amelyet az állampolgárai méltán érdemelnének meg, ha a rezsim komolyan venné a prioritásokat. Azonban a tél közeledtével így legfeljebb annyit érhetünk el, hogy jól megtanítanak bennünket kesztyűbe dudálni. Tudják: sapka, sál, kesztyű.
Képek forrása: vivantis.hu / Orbán Viktor Facebook oldala / ANP via AFP - Bart Maat / rtl.hu
