Újra áll a bál az SZFE körül. Furcsák ezek a zártkörű beszélgetések.

A nem a nyilvánosság elé szánt mondatok valahogy rendre kiszivárognak. A félig titkos kijelentések természete már csak ilyen. A hazai politikai életben ez a mostani, tizenkét éve tartó áldatlan állapot is gyakorlatilag egy ilyen szituációból bontakozott ki. Gyurcsány kimondott valami kőkemény igazságot, méghozzá azzal az egyértelmű szándékkal, hogy lezárjon egy addigi gyakorlatot. A hazudozás politikájának gyakorlatát.
Kiszivárogtatott mondatait aztán elkezdték értelmezni jobbról is, balról is, s e szövegkörnyezetükből kiragadott állítások pillanatok alatt a közbeszéd tárgyává váltak. Ezek az értelmezések aztán úgy szakadtak el a valóságtól, a közlés eredeti szándékától, mint … Hirtelenjében nem is jut eszembe olyan hasonlat, amely a szakadás tényének megvilágításán túl képes volna jelezni az esemény mérhetetlenül súlyos következményeit is. Azt gondolom, a magyar, de talán az egyetemes politikatörténetben sem volt még példa arra, hogy a szándékos és szándékolatlan félreértelmezések sorozata, évtizedeken túlnyúló, fundamentális, tektonikus mozgásokkal felérő változást eredményezett volna egy ország politikai szerkezetében.
Mivel a dolog feltűnően jól működött, alapjává vált a nyilvánosság előtt zajló további ferdítéseknek, lejárató kampányoknak, karaktergyilkosságoknak, egyszóval hazugságoknak. Így vált Soros György neve olyan felületté, amely egyszerre képes elterelni a választók figyelmét a virágzó korrupcióról, nemzeti oligarcháink felfoghatatlan gyarapodásáról, a közbeszerzések anomáliáiról, magyarán szólva mindarról, ami Magyarországot képtelenné teszi ara, hogy kiemelkedjen a rendszerváltás óta felgyülemlett mocsárból. Így vált a migráció a keresztény vallást, a kultúránkat és a munkahelyeinket veszélyeztető áradattá. Így vált Brüsszel szankciók nélkül, s a szankciókkal együtt meg pláne a felemelkedésünket segítő erő helyett a felemelkedésünket hátráltató démonná. Az egésznek nincs más célja, minthogy egy rendszert ápoljon, s a visszásságait eltakarja. És sajnos működik.

Vannak, akik kölcsön véve a természetes szelekció elvét Darwin evolúció elméletéből, minden erejükkel igyekeznek alkalmazkodni a rezsim által teremtett új környezethez. Ez az alkalmazkodás termeli ki aztán a lojális kormánytagokat, a meggazdagodó rokonokat, a nemzeti oligarchákat, a szomszédjait és kollégáit feljelentgető egyszerű emberek egyre szélesedő rétegét, vagy épp az olyan kultúrharcosokat, mint Demeter, vagy Vidnyánszky. Az SZFE kuratóriumának elnöke – természetesen egy nem a nyilvánosság elé szánt megszólalásában – arról beszélt, hogy az intézmény korábban a liberális ideológia egyik bázisa volt, amit egyebek mellett szerinte az is bizonyít, hogy hallgatói jelen voltak és vannak sok demonstráción és tüntetésen. Szerinte azonban a mostani hallgatók más hangnemet és más gerincet fognak képviselni, még akkor is, ha a diákok áthangolása nem egyszerű dolog.

Képek forrása: nol.hu / szinhaz.org / MTI - Máthé Zoltán / ezalenyeg.hu