Komoly bajban vagyok. Mit kezdjek most Matolcsyval?

Amennyire meg tudom ítélni, a Fidesz stratégiája az országgyűlési választások előtt jellemzően négy dologra összpontosít. Egyike ezeknek az eszelős kedélyjavító pénzosztás.

Az ember bioritmusát rendesen felborítja, ha a miniszterelnöki interjúkra a megszokottól eltérő időpontban kerül sor.

Kevés dolgot utálok jobban, mint az ismétlődő, sablonossá váló eseményeket.

Kezd olyan lenni ez az egész, mintha szándékosan csinálnák. Mintha gyerekes élvezetet lelnének abban, hogy behúznak a csőbe másokat.

Magyarországról nézve alig hihető, hogy az Európai Unió statisztikai hivatala független intézmény volna.

Soha nem voltam jó matekból. Az órákon többnyire eredeti, egyéni és kreatív, ha tetszik – Matolcsytól kölcsönözve a kifejezést –, unortodox megoldásokra törekedtem.

Helyzet van. Méghozzá elég komoly. A súlyát kétség kívül az a több tízezer ember adja meg, amely tegnap már másodszor vonult az utcára, hogy hangot adjon az elégedetlenségének.