Ez most már tényleg kezd nevetségessé válni. Szívem szerint busás jutalmat ajánlanék fel annak, aki hitelesen elmagyarázza nekem, mi hasznunk van a kormány makacskodásából.
Csak kapkodom a fejem, hogy csúsznak ki kezeink közül a milliárdok, mert valahol valaki kitalálta, nemzeti érdek keresztbe tenni lehetőleg nagyjából mindenkinek. El nem fogadnám, de legalább megérteném, ha tudnám, hogy ez nekünk jó. Hogy hasznunk van belőle. Hogy ezáltal sikerül megoldani valami, más úton meg nem oldható problémánkat.
Kiszúrni másokkal persze így sem szép dolog, de hát ilyen a világ, legyünk önzők. Ne azt nézzük, hogy másoknak mi jó, mi rossz, hanem legyünk protekcionisták, s foglalkozzunk csak a saját hasznunkkal. Korrupció? Mondjunk nemet mindenre, ami hazai körülmények között korlátozná a korrupció mozgásterét. Elvégre nálunk az a gazdaság igazi motorja. Szemét dolog, de van benne ráció. Szolgáljuk ki a csókosokat, a többiek meg vessenek csak magukra, ha képtelenek megfelelni a miniszterelnöki direktívának, hogy tudniillik, ha többet akarnak, mint az átlag, akkor keressenek többet. Hogy is mondták régen? Nem a zsemlye kicsi, hanem a pofád nagy. Érjék be jelszavakkal. Nekünk Magyarország az első. Hurrá! Nem hagyunk senkit az út szélén. Hurrá! Nemzeti érdek. Háromszoros hurrá! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok.
Igaz, ezekből a jelszavakból egyetlen nyomorult tojást sem tudnak venni a piacon, vagy a közértben, de ha éhesek is magyarjaink, legalább tudják, hogy mi, a kormány, a NER, szóval a rezsim, gondoskodunk róluk. Közben meg mehet a szabadrablás. Ha ehhez az kell, hogy minden uniós törekvést elgáncsoljunk, amely közvetett, vagy közvetlen módon betehet a mi nemzeti korrupciónknak, hát nincs min gondolkodni, vétózni kell. Azonban akad itt egy komoly bökkenő. A korrupció forrásai lassan, de biztosan elapadni látszanak. S ha a fazék kiürül, akkor bukik az egész történet.
Márpedig az Unió – legalábbis úgy tűnik – újabban kitalált valamit. Azt tudniillik, hogy nemes egyszerűséggel nem ad pénzt. E posztok között is foglalkoztunk már vele, hogy a helyreállítási alaphoz, meg a 2027-ig szóló költségvetés forrásaihoz csak nagyon kemény feltételekkel lehet hozzáférni. Ezek egyike a korrupció elleni küzdelem. Az eredmény eddig elég egyértelmű. Szép csendesen felkopik nemzeti állunk, ráadásul az a fránya korrupció sem működik már oly hatékonyan, ahogy eddig.
Szinte csepp a tengerben, amihez a Norvég Alappal való kekeckedés miatt nem férünk hozzá. De 77 milliárd még a gyengélkedő forintból is 77 milliárd. Hát csak volna feltörekvő nemzeti oligarcha, akinek jól jönne némi zsebpénzként ebből egy kevéske. De nem. Orbánnak semmi sem drága. Hajrá, bukjuk ezt is. Ha lúd, legyen kövér. Annyit vesztettünk már a vétóin, hogy ez a 77 milliárd már tényleg nem oszt, nem szoroz. A rendszer haragszik a Norvég Alapra. Nem tekinti létfontosságúnak a 77 milliárdot. Persze ha mi nem, akkor ne kapjon a lichensteini, izlandi és norvég pénzből az a másik tizennégy állam sem, aki velünk együtt az uniós átlag fejlettségi szintje alatt áll. Biztos szeretnek bennünket.
Mi is a bajunk az Alap pénzével? Lassan a feledés homályába merül. Amikor megvolt a nagy összeveszés, akkor is kevesen értették, mi a gond az Ökotárs Alapítvánnyal. Az, hogy a 77 milliárd nagyjából 5 %-át kitevő összeget ők oszthatták volna fel a civil szervezetek között. Hallatlan. Civil szervezetek. Nehogy már. Hogy itt trollkodjanak kb. 3,8 milliárdból a kormány ellen? Akkor vesszen csak az egész. Nekünk nem kell. Vétózzunk! Majd megegyezünk, ha beleírják a megállapodásba, hogy a norvégok megszegték az EU-val szemben vállalt pénzügyi kötelezettségeiket. Így megy ez. Nem zsarolás, hanem nemzeti érdek. Senkit ne zavarjon, hogy csak jól jönne ez a kis pénz is akkor, amikor a közintézmények lejárt tartozása októberre elérte a 120 milliárd forintot, amire legutóbb 2013-ban volt példa. A közintézmények tartozása! Így állunk!
Viva la vétó!
Képek forrása: hirstart.hu / kaolhirek.hu / propeller.hu
