Félő, hogy ez az átkozott járvány bele fog rondítani az idei ünnepi időszakba is.

Oltáspárti vagyok. Hiába, na, Magyarország már csak ilyen. Pártosodunk, ha kell, ha nem.

Újabban egyre inkább elcsodálkozom azon, miért vagyok annyira elnéző, ha politikusok, vagy a politikához közel álló személyek fizetéséről van szó.

Az nem lehet, hogy egymást követő három posztban is Demeterrel foglalkozzam. Ezért most elengedem. Pedig annyira viszket a tenyerem.

Ahogy arra számítani lehetett, Demeter megszólalt újra.

Lassacskán, újabban nem is annyira észrevétlenül, kukáznak mindent.

Imádom a mitológiát. Minden megvolt benne, ami ma a médiából özönlik ránk.

Tisztán emlékszem, amikor Szilágyi Zsófi a játszótéren – uzsonnaszendvicsét a kopott faasztalon gondosan egy kockás szalvétára helyezve – határozott léptekkel megindult a terület túloldalán elhelyezett szeméttároló felé.

Prognózisokba bocsátkozni mindig veszélyes dolog. Soha nem mernék például nagyobb összeget feltenni egyetlen magyar labdarúgó mérkőzés eredményére sem.

Furcsa dolog kezd körvonalazódni előttem.