Nem tudom, milyenek lehetnek Orbán éjszakái. Békésen álmodik az illiberalizmusról, szelíd mosollyal az arcán, vagy hosszú órákon keresztül nem jön álom a szemére, mert még elalvás előtt is az ország sorsán aggódik.

Minden, a kormánytól független hazai, vagy külföldi elemzés azt mutatja, hogy a rezsim működése ebben a ciklusban kudarc.

Furcsa dolog kezd körvonalazódni előttem.

Ez a meccs is eldőlni látszik. Legalábbis ideiglenesen.

Igyekszem visszafogni magam. Nem szeretnék túlzott lelkesedést mutatni, mert a végén még megvádolnak, hogy az USA szekerét tolom.

Így utólag is csak gratulálni tudok Orbán Viktornak, hogy hónapokkal ezelőtt oly nyíltan és nagyfokú bátorságról tanúbizonyságot téve kiállt Donald Trump mellett.

Iszonyú nehéz, de reményeim szerint felemelő év előtt állunk.

Egy politikus sok féle módon tűnhet ki a szürkeségből. Az valószínű, igénye szinte az összesnek van arra, hogy a figyelem középpontjába kerüljön.

Talán írtam is annak idején, hogy olasz barátom már az úgynevezett röghözkötés bevezetésekor sem értette, miért tűrik Magyarországon szinte szó nélkül az egyetemisták az új szabályokat.

Vizsgáljuk meg a változás természetrajzát.