Már értek mindent, csak végtelenül fáj. Egészen idáig tévedésben éltem.

Tegnap feldobott egy írást a net. Nem kértem, nem kerestem rá, egyszer csak ott volt előttem a telefonomon.

Barátaim élnek Oroszországban. Moszkvától jócskán keletre, távoli vidéken.

Mindig meghűl bennem a vér, amikor milliárdokról van szó. Az ezres szorzó félelmet kelt az emberben.

Fontos nap a péntek mindazoknak, akik szomjazzák a miniszterelnök szavait.

Tisztán emlékszem, amikor Szilágyi Zsófi a játszótéren – uzsonnaszendvicsét a kopott faasztalon gondosan egy kockás szalvétára helyezve – határozott léptekkel megindult a terület túloldalán elhelyezett szeméttároló felé.

Amennyire meg tudom ítélni, a Fidesz stratégiája az országgyűlési választások előtt jellemzően négy dologra összpontosít. Egyike ezeknek az eszelős kedélyjavító pénzosztás.

Még egy szó a Petry-ügyről.

Furcsa dolog a sértődöttség. Mondhatnám azt is, utálatos dolog.

Távol álljon tőlem, hogy bármilyen párhuzamot vonjak a kormány legújabb őrülete és a sorozatgyilkos Ted Bundy életét bemutató film között.