Imádom a mitológiát. Minden megvolt benne, ami ma a médiából özönlik ránk.

Konteók az istenek világából, igaz szerelmek, házasságtörések, krimik és igazi horror. Csak valahogy nemesebb formában. A görögök még a gyermekeit meggyilkoló kolkhiszi varázslónőben, Médeiaban is találtak valami fenségeset, tiszteletreméltót. Az ő fájdalmát csak az emberi lelket igazán kiismerő Euripidész rántotta le a halandók alantas érzelmei közé. Meg azok a marketing szakemberek, akik egy babasampont neveztek el róla.

Hasonló rezignáltsággal figyelem újabban Pégaszosz alakját. Mivé lett ez a gyönyörű, hófehér, szárnyas paripa, melynek patanyomából fakad a Helikon-hegységben a költői ihletet tápláló Hippokréné-forrás. Igaz, már születése pillanatában gonosz tréfát űzött vele a sors. Hogy anyja nyakából előbújhasson, Perszeusznak előbb le kellett fejeznie Meduszát. A moirák később sem bántak vele kesztyűs kézzel. A babasampon óta persze én már nem csodálkozom semmin. Azon sem, hogy az ihletben nyilván szegény szoftverfejlesztők és titokszolgák épp róla bírták elnevezni megfigyelő programjukat.

De ezen már túl vagyunk. Rendben, hívják Pegasusnak, ha így tetszik. Különben is, akár az is kiderülhet, hogy nem a szárnyas hófehér paripára akartak utalni ezzel a névvel, hanem valami mozaikszóról van szó. Mint az SMS. Az meg már csak bölcsész szerencse, ha – szemben az SMS-sel – a Pegasusról még eszébe is jut az embernek valami. De el is engedem ezt az okoskodást az elnevezés körül. Bár az volna a legnagyobb baj ezzel a szoftverrel, hogy egy mitológiai figuráról nevezték el. Sőt, a programmal igazából nincs is baj. Rengeteg emberi tudás sűrűsödik össze benne, szóval le a kalappal előtte és a készítői előtt. A baj egyedül a használatával van.

Ne legyünk álszentek. Ha valamit meg lehet csinálni, azt meg is csinálják. Beköltöztek hozzánk. Ilyen egyszerű. Nincs mit szépíteni a dolgon, az egész világgal élünk egy fedél alatt. És teljesen egyértelmű az is, hogy nemcsak a titkosszolgálatok leskelődnek. Hónapok óta üldöznek különböző webes felületek, hogy vegyek egy robotporszívót. Annyira szeretném tudatni velük, hogy már vagy két éve használok a legnagyobb megelégedéssel egy ilyen berendezést, de nem megy. Úgy tűnik, ők tudhatnak rólam mindent, de én alig tudhatok róluk valamit. A csatornák mintha egyirányúak volnának. Ráadásul ezt a helyzetet még csak elfogadni sem kell, mert ha megteszem, ha nem, nagyjából ugyanaz a helyzet.

Visszatérve Pegasus barátunkra, pár napot most nyilván elrágódunk megint a témán, hiszen dagadni látszik a botrány. Attól persze még messze tartunk, ami Mexikóban történt 2017-ben. Ott egész komoly politikai válság alakult ki akkoriban, mivel Nieto elnök bevetette a kémprogramot, s – figyeljük csak a következő felsorolást – emberi jogi ügyvédeket, oknyomozó újságírókat és korrupcióellenes aktivistákat figyeltetett meg. Ügyvédek, újságírók, aktivisták. Kihagytam volna valamit? Mintha mindegyik csoport érintett volna a hazai Pegasus buliban is. Mi azonban – úgy tűnik –, még nem tartunk ott, ahol Mexikó, jelentsen ez bármit is. A hazai politikában komoly tektonikus mozgásokat eddig nem váltott ki a kémszoftver ügye.

S ha dagad is valami botrány szerűcske, eddig számunkra legfeljebb az adódik mértékadó tapasztalatként, hogy komolyabb delíriumra sincs feltétlenül szükség ahhoz, hogy valaki hülyeségeket beszéljen a parlamentben. Kósa Lajos – nosztalgikus emlékeket ébresztve évekkel korábbi, tuszikat és hutukat érintő megnyilatkozásával kapcsolatban – ezúttal 2050-ig titkosított alapvetést dadogott bele a kamerákba a Pegasus beszerzéséről. Az már csak hab a tortán, hogy ezt követően Stummer János, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának jobbikos elnöke, belátva, hogy Kósához hasonlóan nyilatkozatával ő is törvényt sért, megerősítette a Pegasus-szerződés tényét. Most aztán várja, hogy mindkettőjüket elvigyék. Hát kérem, így dagad a mi kis botrányunk. Dagadjon. Tavaszra talán szét is pukkan ez a mindent elnyelő kis gömböc.

Képek forrása: probonoaustralia.com.au / titoktan.hu / hvg.hu