Igen, igen, igen! Tudtam, láttam, megmondtam. Oké, nem volt túl nehéz kitalálni, s nyilván nem voltam vele egyedül.

Annyira érdekelne, hogy megy ez?

Korainak érzem még, hogy érdemben megpróbáljak hozzászólni a Völner ügyhöz. Ezért aztán a lényegi összefüggések helyett egyelőre beérem azzal, hogy az eset kommunikálásával foglalkozom.

Terjed egy sokak által szellemesnek gondolt video a neten, vizuális utalással arra, hogy azt Szentkirályi Alexandra töltötte fel a TikTok-ra.

Nyafogni aztán tudnak. Sírnak-rínak éjt nappallá téve, mint a szopósmalacok.

Eszemben sincs kárörvendeni azon, hogy Lázár presztízsberuházása, a tram-train már az üzembehelyezését követő első napon bedöglött.

Biztosan kiderült már, városi emberként imádom a létezés vidéki formáját.

Odakinn a fák megmaradt leveleire lassan rátelepszik a hó. Vékony, fehér lepel takarja a szomszédos háztetőket is.

A honkebel és a honderű egyszerre duzzadnak – csapatsportok esetében különösen –, ha sportolóink sikereket érnek el.

Talán sokak fejében mozdít még meg valamit, ha beidézem ide a Hobo Blues Band egy régi, 1982-es dalának két sorát: