Őszintén szólva a tegnapi posztom félrecsúszott.

A Lánchíd budai hídfője. Politikai demonstráció. Dudaszó.

Ebben az áprilisi derengésben hajlamos az ember megfeledkezni arról, hogy baj van a világban.

Egészen jól elvagyunk március óta ezzel a felfüggesztéssel. A politikai racionalitás brutalitása hónapok óta abszolút működni látszik.

Ha a feje tetejükre állnak is a Fidesz kommunikációs szakemberei az M1 propagandagépezetétől a KESMA médiagóleméig, akkor sem tudják úgy tálalni a tegnapi eredményeket, hogy az elleplezze a mosolyuk őszinteségének hiányát.

Elnézem ezt a mérhetetlen tolongást az önkormányzati választások előtt, s hálát adok az égnek, hogy ezekben a napokban nem az állandó lakhelyemen tartózkodom.

Szégyen ide, szégyen oda, be kell vallanom, nem mindig értem a hatalmi játszmákat.