Ez a meccs is eldőlni látszik. Legalábbis ideiglenesen.
Már a második olyan rádiót kell búcsúztatnom, amelyhez ezer szállal kötődtem, s amely nélkül nem lesz ugyanaz az életem, mint eddig. Korábban a szombathelyi Nyugat Rádiót kaszálták el. Vélhetően sokak szemét csípte a szókimondása. Ám gyanítom, a függetlensége mellett zavaró lehetett az is, hogy kis költségvetésű, vidéki stúdióként képes volt akár a nagyok számára is példa értékű, színvonalas tartalomszolgáltatásra. Úgy tűnik azonban, a minőségre ma Magyarországon nincs szükség. Nálunk mostanság a középszer a menő. Bár – elnézve a közmédia silányságát – még ez is túlzó eufemizmusnak tetszik.
A sors ezúttal a Klub Rádiót érte el. Hétfőtől nem sugározhat az eddigi frekvencián. Azaz semmilyen frekvencián sem, merthogy hétfőtől nincs neki. A hatalom kénye-kedve szerint osztogatja a lehetőségeket, és foszt meg tőle, ha épp úgy akarja. Most úgy akarta, hogy elvegyék a műsorsugárzás feltételeit. Asszisztált ehhez a média erőszakszervezete, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa. Lelkük rajta. Ám egyszer majd nekik is tükörbe kell nézniük, s el kell számolniuk a lelkiismeretükkel. Nem cserélnék velük.
Persze lesz majd fellebbezés, vizsgálódnak majd uniós hatóságok, de ez nagy valószínűséggel mit sem változtat a lényegen. A Klub Rádió eltűnik a frekvenciák rengetegéből. Marad számára az online tér. Remélem, már csak dacból is kitartanak. Sőt, tudják mit? Ha valami csoda folytán visszakapnák a frekvenciát, a gyalázat akkor is gyalázat maradna. A szégyen akkor is szégyen. Mert szégyenteljes gyalázat, hogy ma megtörténhet mindez Magyarországon. Egy jogrend, egy rezsim és egy vezető szégyene. A vezéré, aki hadat üzent a józan ész mellett a demokráciának is.
Néhányan újabban kongatják a vészharangot a demokrácia fölött. Jellemzően olyanok, akik utálják, mert nem nagyon tudnak vele mit kezdeni. Vagy nem értik, vagy nem tudják elviselni mindazt, ami együtt jár vele. Hogy levegőhöz akarnak benne jutni olyanok is, akik másképp gondolkodnak, mint azok, akik pajzsukra emelik a nagyfőnököt. Hogy boldogulni, gyarapodni akarnak azok is, akik nincsenek közel a kondérhoz. Hogy vannak, akik szerint nem kellene hagyni, hogy néhány oligarcha lerabolja, kifossza az országot, hanem valahogy egyenletesebben kellene megosztani mindazt, amink van, amiért mi, magyarok megdolgozunk.
A rezsim haszonélvezői gyűlölnek és eltaposnak mindent, ahol megjelenhetnek az ilyen gondolatok. Letarolják az oktatás, a tudomány, a média és a művészetek minden olyan terepét, ahol ezek hangot kaphatnak, megszólalhatnak. Olvasom a Klub Rádió elnémításáról szóló híreket, lehetőleg többféle portálon, s fel-felbukkan egy hirdetés. Várja a jelentkezőket a megújult – néhány kivételtől eltekintve, a nagy hirtelen összetákolt oktatógárda összetétele alapján szerintem inkább tönkretett – Színház- és Filmművészeti Egyetem. Csak nézem, és nem akarok hinni a szememnek. A gyomrom meg közben felfordul.
A rendszer haszonélvezői nagy buzgón akarják elhitetni velünk, hogy a demokrácia, különösképp, ha liberális, beteg. Igazuk van. Magyarországon tényleg az. Veszélyes vírus támadta meg. Az illiberalizmus vírusa. Ellenszert eddig nem sikerült találni rá. Önmagában kevés is volna hozzá bármilyen vakcina. Azt sem nagyon tudni, honnan tévedt ide. Nem kínai piacokról, annyi bizonyos. Nem is számunkra egzotikus állatok terjesztik. Inkább az olyan elmék, amelyek mindent maguknak akarnak. Éppen ezért minden eszközzel bőszen akadályozzák a vírus elleni védekezést. Most épp a Klub Rádió vált az áldozatukká. Az áldozat azonban soha nem hiábavaló. Mivel dacot szül és ellenállást.
Képek forrása: klubradio.hu / raptology.com / 444.hu / facebook.com/haddszoljonklub
