Olvasom a hírt: „Lemondott Ukrajna védelmi miniszterhelyettese, Vjacseszlav Sapovalov, miután hétvégén kiderült, hogy az ukrán honvédelmi minisztérium a reálishoz képest kétszeres-háromszoros áron szerezhetett be élelmiszereket a katonáknak.” (444.hu).
Imádom a diplomáciát. A finom jelzéseket, amelyek minden erőszak nélkül képesek érzékeltetni, hogy öcsém, ha a fejed tetejére állsz, a világ akkor sem a te elvárásaid szerint működik.
Korainak érzem még, hogy érdemben megpróbáljak hozzászólni a Völner ügyhöz. Ezért aztán a lényegi összefüggések helyett egyelőre beérem azzal, hogy az eset kommunikálásával foglalkozom.
Az ember számára a kirekesztés jelenléte akkor válik tapinthatóvá, amikor a származására hivatkoznak. Mintha bármilyen álláspontjában elkerülhetetlenül befolyásolná az etnikai, vallási, vagy egyéb identitásbéli hovatartozása.
Ha valami mellett százezernél is több aláírás gyűlik össze egy tízmillió körüli országban viszonylag rövid idő alatt, az bizony elég súlyos állásfoglalás.