Még egy szó a Petry-ügyről.

Megy a szájkarate Petry Zsolt kirúgása körül.

Hogy az ismert sportolók szavának súlya van, az messze nem a magyar labdarúgó válogatott kapusának, Gulácsi Péternek a szivárványcsaládokkal kapcsolatos szimpatikus megnyilatkozásával összefüggésben vált világossá a számomra.

Mindaz, ami a valláshoz kötődik, számomra inkább kulturális tradíció.

Borzasztóan sajnáltam, amikor az SZDSZ alapítója és egykori elnöke, Kis János filozófus kilépett a liberális pártból.

Az rendben van, hogy lovas nemzet vagyunk, jelentsen ez bármit is a 21. század elején. Egy miniszteri deklarációnak pontosan megfelelt.

Attól tartok, engem megint behúztak a csőbe.

Megint ezek az átkozott nyelvi korlátok.

Melyik lehet a nagyobb szégyen? Az, hogy az EU 30 éven keresztül nem szankcionálta az emberi jogok megsértését Kínában, vagy az, hogy még ma is van uniós tagállam, amely a végre megszületett korlátozásokat magamutogató és káros döntésnek tartja?

Hála az égnek, nem ismerem a Fidesz belső viszonyait. Ami kívülről – meglehet, tévesen – érzékelhető belőle, azt nem szeretném, ha a mindennapjaim része volna.