Megy a szájkarate Petry Zsolt kirúgása körül.
A kapusedzőtől Dárdai Pál klubja, a Herta vált meg azt követően, hogy egy, a Nemzeti Sportban megjelent interjúban egyebek mellett a következőket mondta: „Nem is értem, hogy Európa hogyan képes morálisan ilyen mélyre süllyedni, mint ahol most van. Az európai (Blogger Bob) bevándorlás-politika nálam az erkölcsi leépülés megnyilvánulása.” Sarkalatos vélemény, de vélemény ez is, illik tehát tiszteletben tartanunk. S persze most jöhet bárki azzal, hogy az idézetet kiragadtam a szövegkörnyezetből, de hát a teljes interjút mégsem másolhatom ide.
A nemzeti oldal – ahova egyébként Petry is sorolja magát – most széltében-hosszában azt harsogja, hogy hol van itt a véleménynyilvánítás szabadsága. Mi ez a kettős mérce? Valakit a munkahelyéről kirúgtak pusztán azért, mert elmondta a nyilvánosság előtt az álláspontját. Szijjártó Péter a közösségi oldalán tajtékzik, hogy hol vannak ilyenkor, s milyen cikkely szerinti eljárást fognak kezdeményezni az európai politikusok. Kocsis Máté pedig szintén a Facebookon buzdít mindenkit arra, hogy álljon ki Petry Zsolt mellett.
Sajnálom Petryt. Én magam ugyan nem értek hozzá, de biztosan jó szakember lehet, ha Dárdai mellett a Herta labdarúgó csapata őt is foglalkoztatta. Ezeket a posztokat nem a nyuszi hozza, keményen meg kell dolgozni értük. Petry kvalitásait tehát semmi értelme nem volna kétségbe vonnom pusztán azért, mert a véleményünk – az ominózus nyilatkozata alapján legalábbis úgy tűnik – nem mindenben egyezik. Az emberi szabadság mibenlétéről és az önrendelkezés jogáról bizonyosan nem. Ez azonban a legkevésbé sem zavar akkor, amikor azt látom, hogy egy német elsőosztályú focicsapat munkájában egyszerre két magyar is részt vehet.
Attól tartok azonban, sokan félreértik a klub álláspontját, amikor Petry kirúgásáról beszélnek. Azt emlegetik, hogy amit következmények nélkül megtehetett Gulácsi Péter az RB Leibzignél, azért Petrynek a legsúlyosabb büntetés járt a Hertánál. Pedig a két eset között van egy alapvető, mondhatni lényegi különbség, amit ha Szijjártó és Kocsis nem érzékelnek, akkor bizony elég nagy a baj náluk. Talán – focizsargonnal élve – fejben elfáradtak a fiúk. Gulácsi ugyanis egy olyan nyilatkozatot közölt a szivárványcsaládok jogainak elfogadásával összefüggésben, amely teljes mértékben összhangban van annak a klubnak az értékrendjével, amelyet a kapus minden egyes nyilvános megnyilvánulása során képvisel. Petri ezzel szemben olyan nyilatkozatot tett, amely radikálisan szemben áll a Herta deklarált értékeivel. Márpedig a nyilvánosság előtt ő is elkerülhetetlenül az őt alkalmazó klubot képviseli.
Valahogy ezt kellene megértenie Orbán Viktornak is. Azt, hogy – amint a reflektorfényben álló sportolók a klubjukat – ő is minden körülmények között Magyarországot, minket magyarokat képvisel a nyilvánosság előtt. Azt, hogy Magyarország miniszterelnökeként neki nem a vélt, vagy valós többség véleményét, illetve érdekeit kell követnie, illetve hangoztatnia. Sokkal inkább azt a legnagyobb közös nevezőt, amiben az oly sokat hangoztatott 10, sőt, gyakran 15 millió magyar meg tud egyezni. Azt, ami minden magyar közös véleménye. Nem volna szabad egyetlen olyan mondatot sem azzal kezdenie, hogy „mi magyarok”, vagy „a magyarok”, amelynek tárgyát illetően nincs teljes konszenzus ebben az országban.
Ha pedig nincs ilyen gondolat, akkor úgy korrekt, ha csöndben marad, vagy csak ritkán szólal meg. Vagy ne beszéljen „a magyarok”, hanem kizárólag a saját nevében. Vagy mondja azt, hogy „az én választóim” így és így gondolják, bár az a gyanúm, hogy az ő körükben sincs egység azt illetően, amiket Orbán összebeszél. De nem, a mi Viktorunknak nem erőssége az önkorlátozás. Se a politikai aktivitásban, se a beszédben. Cselekszik és beszél kényszeresen, ha kell, ha nem. Olyan, mint azok a nyílt tengeri cápák, amelyek még alvás közben sem tehetik meg, hogy nem úsznak, mivel ha abbahagynák, megfulladnának.
Képek forrása: Nemzeti Sport-Szabó Miklós / youtube.com / nepszava.hu / juancole.com
