Az rendben van, hogy lovas nemzet vagyunk, jelentsen ez bármit is a 21. század elején. Egy miniszteri deklarációnak pontosan megfelelt.
Ha jól emlékszem, Hende Csaba építtette erre a megkérdőjelezhetetlen bizonyosságra a magyar iskolák lovas jövőképét. Meglátjuk, mi lesz belőle. Senki nem mondhatja ártalmasnak, ha tudunk hátrafelé nyilazni. Szinte minden lovasbemutatón láthatja az ember. Hagyományápolásnak szép is, jó is, de azért olyan sokra nem megyünk vele ebben a kesze-kusza multikulti világban.
Fordítva ülni a lovon azonban egészen mást jelent. Fiaink, lányaink, asszonyságaink és inasaink tudják ezt is, főképp, ha nem illiberálisok. Belátom, ha lehet, ez még nagyobb teljesítmény, mint hátrafelé nyilazni. Egy-egy komolyabb cirkuszban erről meggyőződhet bárki. Ugyan talán nincs ugyan olyan erőteljes nemzeti karaktere, mint a nyilazásnak, főleg, ha az a cirkusz úgy van összerakva, mint a Real Madrid. Nemzetköziesítve. Mégis, a cirkuszi fordítva ülve lovaglásban nagyobb esélyünk van magyar legényre, vagy leányra akadni, mint mondjuk a buzogánydobálók között. Amennyiben ez tényleg így van, nyilván szintén azzal áll összefüggésben, hogy bizony lovas nemzet vagyunk.
Talán ebből a nemzeti karakterünkből adódik már maga az a szófordulat is, hogy fordítva ül a lovon. Nem magyarázom, mindenki érti, mit jelent. Politikusaink pedig buzgón gyakorolják is. Például akkor, amikor a közösségi költségvetés haszonélvezőjeként, s egyben rászorultjaként ők akarják megmondani, hogy milyen feltételek mellett férjünk hozzá a mások által összerakott támogatásokhoz. Ha kell, ehhez még vétójoggal is élnek. Akkor is ez történik, amikor ezeket a közösségtől származó pénzeket az eredeti céloktól eltérő módon igyekeznek hasznosítani, illetve egy meglehetősen szűk körön csorgatják át, akiknek persze Magyarország az első.
Ugyanígy, fordítva ülnek a lovon akkor, amikor keresztény értékrendet hangoztatva, azzal szöges ellentétben álló életvitelt gyakorolnak a személyes életük során. S fordítva ül a mi elitünk a lovon akkor is, amikor arról papol, hogy folyamatos és nemtelen támadásoknak van kitéve, ezért sértődötten elhagyja a frakcióját, s hirtelen azon kapja magát, hogy nem képes egyetlen olyan politikai közösséghez sem csatlakozni, amely akárcsak minimális mértékben megfelelne az őket magasra emelő választói akaratnak.
A legújabb, s egyben talán a legszebb példája annak, hogy ezek a csodalények szinte minden esetben fordítva ülnek a lovon, amikor nem a rendeleteiket igazítják az egészségügyi válsághelyzethez, hanem mintha elvárnák, hogy a járvány igazodjon a rendeleteikhez. Ahogy a Kormány 145/2021. (III. 27.) Korm. rendeletéből kiderül, a köznevelési és szakképző intézményekben április 19-től visszatér az ország a „rendes”, azaz jelenléti oktatásra. Mintha az online oktatás rendetlen volna. Addig a járvány szíveskedjen lecsendesedni, a 2,5 millió beoltott magyar pedig – ha megvalósul az átoltottságnak ez a szintje – szíveskedjen azt a védettséget produkálni, amelyet Orbán Viktor elvár.
Azaz igazodjon a világ hozzánk, mi ugyan nem fogunk fejet hajtani előtte. A pedagógusok pedig, akiket a nemzet jó része egyesek szerint azért utál, mert nyáron állítólag nem dolgoznak, jelentsen persze ez is bármit – mondjuk az életkoruknál fogva a törvényileg nekik járó szabadságnál egy fikarcnyival sem többet – ugyancsak szíveskedjenek védettnek lenni az első vakcina után. Méghozzá jócskán rövidebb idő alatt, mint ahogy az racionálisan elvárható volna, ha ugyan megkapják addig az első oltást, amit mintegy áprilisi tréfaként 1-étől biztosít számukra ez az oktatásbarát kormány. Demokratikus szakszervezetük meg lesz szíves nem úgy működni, mint egy ellenzéki párt, vagyis ne keltsék itt a hangulatot.
A boltokhoz kalkuláltnál bizonyosan több gyerek jut x négyzetméterre egy oktatási intézményben. Az iskolák ismételten a járvány terjedésének, szétszóródásának melegágyává válhatnának, de ez egészen bizonyosan nem így lesz. A kormány ugyanis elvárja és el is éri, hogy a járvány igazodjon a rendeleteihez, s nem fordítva. Ehhez csak annyi kell, hogy pattanjunk fordítva a lóra. Hogy a környező országokban épp teljes zárlatra készülnek? Kit érdekel? Akinek pedig ez nem tetszik, s esetleg hangot is ad az aggodalmainak, az vélje csak magát feláldozhatónak. És egyáltalán, itt volna az ideje társadalmasítani a lovon fordítva ülést.
Képek forrása: digisport.hu / lovasok.hu / portfolio.hu / civilhetes.net
