A magyar kormány kommunikációján egyre nehezebb kiigazodni. Különösen a mostanihoz hasonló, szélsőséges helyzetekben volna elvárható a tiszta beszéd.

Próbáltam megszámolni, hányszor hangzott el a „magyar emberek” szókapcsolat a Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési épviselő (Fidesz) és Vargha Tamás külügyi államtitkár között a parlamentben lezajlott, elmésnek éppenséggel nem mondható párbeszédben.

Az rendben van, hogy lovas nemzet vagyunk, jelentsen ez bármit is a 21. század elején. Egy miniszteri deklarációnak pontosan megfelelt.

Attól tartok, engem megint behúztak a csőbe.

Megint ugyanoda jutottam, mint legutóbb. Írni akartam arról, hogy azért a 21. században az mégiscsak téboly, ha egy, a járvány kezelésére hivatott informatikai rendszerrel olyan mértékű szinkronizációs problémák adódnak, mint amilyen a hétvégi oltási dömpinggel kapcsolatban kialakult.

Úgy tűnik, miniszterelnökünk ugyanott folytatja, ahol az előző évben abbahagyta.

A mi miniszterelnökünk – nincs mit tenni, történetileg úgy alakult, hogy ő a miénk – valahogy nem érzékeli dolgokat.