Delphoi, Klarosz, Didyma, Dodona, Szíva és Olümpia után a HírTv stúdiója is igazi orákulummá, azaz komoly jövendölések, isteni kinyilatkoztatások helyszínévé vált.

Hetek óta gondolkodom azon, mi történhetett Putyinnal. A dolog egyszerűen nem hagy nyugodni.

Lezajlott ez a március 15. is. Szólt mindenféle dologról, de 1848-ról fájdalmasan keveset.

Essünk túl ezen a mai poszton. Nem szeretném senki holnapi ünnepét elrontani.

Barátaim élnek Oroszországban. Moszkvától jócskán keletre, távoli vidéken.

Mindig meghűl bennem a vér, amikor milliárdokról van szó. Az ezres szorzó félelmet kelt az emberben.

Nem igazán érdekel, a nemzetközi jog hogyan definiálja a háborús bűnös fogalmát.

A legkomolyabban mondom, kerülget a hányinger. Émelygek, mintha egyszerre akarna kirobbanni belőlem minden, ami itt belül feszít.

Egyre csak kapkodom a fejem. Őrültebbnél őrültebb dolgok történnek a világban, de mintha ezek között is a legőrültebbek a hazai közéletben fordulnának elő.

Jobban belegondolva, mi csak ne panaszkodjunk. Az a tizenhat év, amit Orbán Viktor a magyar hatalmi hierarchia csúcsán miniszterelnökként eddig eltöltött, nem is annyira überelhetetlen.