Mindig meghűl bennem a vér, amikor milliárdokról van szó. Az ezres szorzó félelmet kelt az emberben.

Márpedig négymilliárd az négyszer ezer, azaz négyezer millió forint. Négyezer embernek juthatna belőle egymillió. Vagy egymilliónak négyezer. Tízmilliónak négyszáz. Azért ez nem kevés pénz. Ennyi hitelt adott a Magyar Kereskedelmi Bank Marine Le Pen választási kampányára. 10,692 €-t. A dolgot nyilván lehet pénzügyi és lehet politikai nézőpontból is vizsgálni.

Úgy tűnik, Franciaországban a politika pénzügyei átláthatóak. Azért ez Magyarországon ilyen határozottsággal aligha jelenthető ki. Elég a vagyonbevallásokra gondolni. Tisztelet a kivételnek, a választó legfeljebb röhögni tud az ingatlannal, gépjárművel, pénzbetéttel nem rendelkező képviselők során. A végén még megsajnáljuk őket a tartozásaik miatt. Minden átírva házastársra, gyerekre, rokonra. Mi lesz velük, ha politikai karrierjüknek egyszer csak vége szakad? Mi a biztosíték arra, hogy visszakapják mindazt, ami most is az övék.

A közszereplők nyilván Franciaországban sem kizárólag angyalok. Mégis, az a fránya transzparencia csak visszatartja őket attól, hogy a csillagokat is letagadják az égről. S ha időről-időre választásokra kerül sor, kénytelenek átláthatóvá tenni, hogy miből finanszírozzák a kampányukat. Felteszem kapnak támogatást is, s ha megszorulnak, hát nem restellik hitelt kuncsorogni maguknak. Nagy ország, komoly nagyságrendek. A megszerzett politikai hatalom nagy befektetés, érdemes hát jó mélyen a zsebbe nyúlni.

Na, de egy politikai kampány, az mégiscsak egy politikai kampány. Abban minden kiemelt jelentőséggel bír. Gondoljunk csak bele. Franciaországban több, mint 67 millió ember él. Milyen dolog már az, ha egy feljövőben lévő francia nacionalista pártnak, esetünkben a Nemzeti Tömörülésnek, külföldi pénzügyi forrásokhoz kell fordulnia ahhoz, hogy az elnökjelöltje kampányát finanszírozza? Fel nem foghatom, miért nem talál erre forrást Franciaországban. Esetleg ott ennyire ismerik? Oké, a politikai ellenfelek a Tömörülést szélsőjobboldali, protekcionista, nacionalista, bevándorlásellenes, globalizációellenes, euroszkeptikus képződménynek tartják. De kell-e, hogy mindez egy pénzintézetet foglalkoztasson? S ha ott igen, úgy ez a kérdés itthon miért nem merül fel?
Hiszek abban, hogy a pozitív hitelbírálat hátterében komoly mérlegelés folyt. Nem mintha volna bármi közöm ahhoz, hogy az MKB kinek mennyi pénzt kölcsönöz. Mégis, ebben az esetben azért akadnak zavaró tényezők. Borzasztóan zavart annak idején Orbán nyílt kiállása Trump mellett. Azt gondolom, komolyan vehető politikus ilyet egyszerűen nem engedhet meg magának, mivel, ha bukik a preferáltja, az egy ország egészének válik kínossá. Biden megválasztása óta isszuk is e sületlenség levét. A Putyinnal való barátkozást most inkább szóba sem hozom. Vajon, ha nem Marine Le Pen nyeri meg az elnökválasztást Franciaországban – nem fogja megnyerni – ez a hitelkonstrukció milyen színben fog feltüntetni bennünket, magyarokat?

Végül – látva a hazai kampányban elfolyó ugyancsak irgalmatlan összegeket – felmerül bennem egy kérdés. Mennyiben tekinthetőek ezek a döntések szigorú pénzügyi racionalitást követő lépéseknek. Arra gondolok, hogy teszem azt a Mészáros Lőrinc érdekeltségi köréhez közelálló MKB Bank milyen eredményre jutna egy elfogulatlan hitelbírálatot követően, ha Gyurcsány Ferenc fordulna a pénzintézethez a kampányfinanszírozásra fordítandó hitelért? Vagy milyen visszhangja volna a KESMA-hoz tartozó médiumokban, ha mondjuk az átláthatóság jegyében nyilvánosságra kerülne, hogy az ellenzéki összefogás Le Penhez hasonló nagyságrendű kölcsönt kapott egy Soros György közeli külföldi pénzintézettől? Mégiscsak lehet a pénznek szaga?

Képek forrása: telex.hu - Ajpek Orsi / 24.hu / reflektoronline.com