Úgy tűnik, ez a mi Viktorunk már prófétának SEM válik be. Azaz had’ pontosítsak. Dehogy a mi Viktorunk. Mondjuk inkább úgy, hogy az övék. A NER-é.

Képzeld el, hogy ráérősen nézegeted az Atlantisz Könyvsziget kirakatát a Király utcában.

Arra készültem, hogy a választásokat követően, az ezt a blogomat elfogultsággal vádlóknak, s persze magamnak is igazolni fogom, hogy a fordulatot követően is képes vagyok kormánykritikusan gondolkodni és írni.

„Magyarországnak ebből a háborúból ki - kell - maradni.”

Hetek óta gondolkodom azon, mi történhetett Putyinnal. A dolog egyszerűen nem hagy nyugodni.

Nem igazán érdekel, a nemzetközi jog hogyan definiálja a háborús bűnös fogalmát.

Egyre csak kapkodom a fejem. Őrültebbnél őrültebb dolgok történnek a világban, de mintha ezek között is a legőrültebbek a hazai közéletben fordulnának elő.

Jobban belegondolva, mi csak ne panaszkodjunk. Az a tizenhat év, amit Orbán Viktor a magyar hatalmi hierarchia csúcsán miniszterelnökként eddig eltöltött, nem is annyira überelhetetlen.

Ha üveggolyót nem is, a távolságot megkapta Orbán Putyintól.