Meddig lehet még zülleszteni a hazai közoktatást?

A kormány utóbbi időben tapasztalható ámokfutásáról a nouvelle vauge, a francia új hullám első darabjaként számon tartott 1959-es Jean-Luc Godard film jut az eszembe a fiatal Jean-Paul Belmondo és Jean Seberg főszereplésével.

Talán írtam is annak idején, hogy olasz barátom már az úgynevezett röghözkötés bevezetésekor sem értette, miért tűrik Magyarországon szinte szó nélkül az egyetemisták az új szabályokat.

Az ember számára a kirekesztés jelenléte akkor válik tapinthatóvá, amikor a származására hivatkoznak. Mintha bármilyen álláspontjában elkerülhetetlenül befolyásolná az etnikai, vallási, vagy egyéb identitásbéli hovatartozása.

Túl sok emlékem nincs róla, de úgy érzékelem, még a Kádár-rendszer sem akart ilyen mértékben rátelepedni az öntudatos szocialista embertípus gondolkodására, mint ez a mostani.

Játsszunk egyet!

Nem tudom, az aktuális hazai hőhullámnak lehet-e köze a kormány ötletrohamaihoz.

Régi jó cimborám mesélte, hogy egy alkalommal felküldték a parancsnoki épület emeletére takarítani.

Háromszoros hurrá! Az örömöt is tanulni kell.

Pénteken elballagtak, ma pedig megkezdték az érettségit. 110.700-an. Már az kemény vitákat generál, hogy ez sok, vagy kevés.