Hogy nekem mennyire elegem van már abból, hogy – politikai oldalaktól hangsúlyozottan függetlenül – a közéletben senki nem képes azt mondani, amit valójában gondol.
A mai alkalommal – ahogy legutóbb arra ígéretet tettem – újabb, ezúttal azonban már haladó szintű példákkal kísérlem meg erősíteni az abszurd és a groteszk iránti fogékonyságot.