Blogger Bob

Hazafias óvodások...

2018. augusztus 10. - Blogger Bob

Régi jó cimborám mesélte, hogy egy alkalommal felküldték a parancsnoki épület emeletére takarítani.

Ide amúgy közönséges előfelvételis katonának nem volt bejárása, hát kellő megilletődöttséggel vonult eleget tenni hazafias kötelességének. Egyik kezében egy felmosóvödör, a másikban pedig – ahogy ő nevezte – a felmosófa, rajta az ernyedten csüngő kopott, koszos felmosóronggyal. Mindebből kitalálható, hogy ez még nem a mopok, felmosórobotok idején volt, bár elnézve a hadsereg mai felszereltségét, akár napjainkban is járhatnánk.

Ahogy benyitott az egyik helyiségbe, középen egy terepasztalt vett észre, körben pedig egy függönyökkel letakart sávot. Az egyik alá persze, hogy benézett, de amint felfogta, hogy mit takar a függöny, ijedten lépett hátra. A szobában, a függöny alatt titkos katonai térképek sorakoztak. Akkor szembesült életében először azzal, hogy hazánkat nyugati irányból komoly fenyegetés veszélyezteti. A térkép, amelyet nyilván nem lett volna szabad látnia, az osztrák hegyivadászok aljas támadásának feltételezhető csapásirányát mutatta. Egyszerre értelmet nyert, miért kell neki az életéből 12 hónapot a haza védelmére áldoznia.

tanu.jpgAz ellenség soha nem alszik, a nemzetközi helyzet pedig, mint tudjuk, fokozódik! Cseppet sem kell csodálkoznunk tehát azon, ha egy felelősen gondolkodó nemzeti kormány az egyik legfontosabb feladatának tartja a haza védelmét. Én nagyon remélem, hogy valamennyi közoktatási intézmény határidőre elkészítette a maga honvédelmi intézkedési tervét, s alig várom már, hogy beérjen annak az EMMI határozatnak az eredménye, amely kötelezően előírja, hogy a testnevelés kerettantervében jelenjen meg a hazafias és honvédelmi nevelés. Mert ugye aki nem lép egyszerre…

Nagy a hőség, s ilyenkor rosszul reagál az ember a dolgokra. Felteszem, ennek köszönhető, hogy sehogy sem vagyok képes felfogni, ha már az általános és középiskolában feltartóztathatatlanul tömjük is tele a gyerekek fejét a fentiekből adódó rengeteg marhasággal, miért nem hagyjuk békén legalább az óvodásokat? Oké, a mindennapos testnevelést – használjuk a politikai szlenget ezúttal világnézet-semlegesen – alaposan elkúrták. Se infrastruktúra, se elegendő szakképzett tanár. Jobb híján gyakran meccset néznek a kölkök egy fülledt osztályteremben. Ettől ugyan az egészségi állapotuk nem fog javulni, de legalább attól sem, ha ideológiai maszlagot zúdítanak rájuk. Mégis, a hazafias és honvédelmi nevelés beépítése a testnevelés órák anyagába, legalább lehetővé teszi, hogy ne csináljunk úgy, mintha tényleg testnevelés foglalkozást tartanának a gyerekeinknek. Még nem őszinteség, de legalább egy hazugsággal kevesebb.

hazafi.jpgArra azért befizetek, hogy Józsi bá’ hogy nyomja hetedikben két fekvőtámasz között a Nemzeti dalt. Vagy helyette majd levetítik Mel Gibsonnal a főszerepben A hazafi című filmet, amelynek jeleneteit aztán csoportos osztálymunka keretében el is játszák. Évente pedig, szigorú válogatást követően, országos Hazafias nézés vetélkedősorozatot indítanak, melynek célja, hogy az elsajátított hazafias és honvédelmi ismereteiket egyetlen pillantásban összegezhessék a kis lurkók. Nehéz feladat ez, hiszen egy legfőbb pillantás mindvégig rajtuk tartja a szemét. Nem fogják elhinni, a mellékelt kép a honvedelem.hu portálról származik.

De könyörgöm, az óvodásokat miért? Miért kell értékorientáltan közösségi életre nevelni őket? Mi van akkor, ha az otthoni környezetük másfajta értékorientációt képvisel? Nem okoz ez problémát, törést a gyerek lelki fejlődésében? Nem lehetne „csak” univerzális értékeket közvetíteni, aztán hagyni, hogy a későbbiekben akkor keresse mindenki a saját útját, amikor annak itt az ideje? Vagy tényleg azt akarjuk, hogy képviseljen mindenki egyetlen értékrendet? Itt tartunk?

„Együttérzés, önzetlenség, segítőkészség, figyelmesség” – azt gondolom, ezeknek valóban helye van az óvodai nevelésben. De van-e értelme és lehet-e 3-6 éveseket szűkebb és tágabb környezetükkel úgy megismertetni, hogy az „a nemzeti identitástudat, a keresztény kulturális értékek, a hazaszeretet, a szülőföldhöz és családhoz való kötődés” alapja legyen? Rémusz bácsi meséi ebbe még beleférnek?
Egyáltalán, látott-e már óvodai csoportot az, aki ilyen elvárásokat állít az óvodai nevelés elé? Úgy értem, tartózkodott-e már egy helyiségben egy rakás gyerekkel 8-10 órán keresztül? Tudja-e, hogyan telik egy óvodai csoport napja? Félve kérdem, tett-e más kísérletet arra, hogy összeállítson, majd betanítson ezeknek a kicsiknek egy akármilyen alkalomra készülő műsort?

Azért van itt valami biztató is. A rendeletmódosítás továbbra is megengedi, hogy a nevelési célok elérése érdekében „a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye” legyen. Eszembe is jutott egyik legjelesebb, bár az utóbbi időben Esterházyval együtt egyre gyakrabban ostorozott írónktól, Parti Nagy Lajostól A tempó, meg a móres című remeklés a Fülkefor és vidéke – Magyar mesékből, Kari Györgyi előadásában. Hát, csak tessék, tessék…

Képek forrás: A tanú c. film / A hazafi c. film 

A bejegyzés trackback címe:

https://bloggerbob.blog.hu/api/trackback/id/tr8714173335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása