Túl sok emlékem nincs róla, de úgy érzékelem, még a Kádár-rendszer sem akart ilyen mértékben rátelepedni az öntudatos szocialista embertípus gondolkodására, mint ez a mostani.
Úgy tűnik, a legitimitását a NER-ben gyökereztető Orbán-rezsimnek semmi nem elég, ha központosított ideológiáról, leánykori nevén népbutításról van szó.
Az átfogó, nagy rendszerek kipipálva. A kultúrában az MMA teszi a dolgát. A legprogresszívebb színházi eseményen, a POSZT-on az alapítók már nincsenek jelen. A kezdeteknél bábáskodó Színházművészeti társaság jogutóda, a Magyar Színházi Társaság kivonult a szervezők közül. A változás szelét már jelezte 2015-ben Csáki Judit kirekesztése a zsűriből. Az ideológiai szempontból legkényesebbnek számító független színházak zömét a tao-szabályozás ítéli halálra. Aztán ott van még az a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelynek neve hallatán talán kevesebben kapják fel a fejüket, de a hazai bölcseleti gondolkodásnak évtizedeken keresztül meghatározó intézménye volt. Új vezetőjének nemzeti radikalizmusát látva Orbán és Kásler elégedetten pukkanthat meg egy palack 2009-es Tiffan Grande Selectiont, amihez talán legalább olyan kedvezményes áron jutnak hozzá, mint az egyik névadó borász cége az önkormányzati lakáshoz a budai Várban.
Végéhez közelít a tudomány megregulázása is. Széchenyi, ha látná, pironkodva sütné le a szemét, hogy a 60.000 Ft-os felajánlásával – és mások jelentős hozzájárulásával – létrehozott Magyar Tudós Társaság, ma MTA, hova jutott. Sőt, a mostani méltatlan állapotok egy következetes arisztokrata számára talán már önmagában is elégségesek volnának ahhoz, hogy a pisztolyát a homlokához szorítsa. Majd e mostani rezsim ideológusai eldöntik – persze egy köztiszteletben álló tudós zsebrevágásával –, mi az a kutatás, ami közpénzen támogatható, s mi az, ami nem. Persze el fogják játszani, hogy a legtöbb terület több pénzt kap, mint eddig. Abban azonban mindenki biztos lehet, hogy az ideológiai szempontból érzékeny területeken – társadalom- és bölcsészettudományok – komoly átrendeződések várhatók.
Azt hihettük, a közoktatást már régen bedarálták. De nem! Az ilyen világkép gyakorlóinak éppen az a legfőbb jellemzője, hogy az étvágyukat soha nem képesek csillapítani. Nem elég, hogy az iskolákat lenyúlták az önkormányzatoktól. Nem elég, hogy létrehozták a KLIK névre hallgató gólemet. Nem elég, hogy felszámolták a színvonalas és sokszínű tankönyvpiacot. Az sem elég, hogy az igazgatók kinevezését – kiiktatva a korábbi véleménynyilvánító testületek jogait – a saját kezükbe vették. Úgy tűnik, a Nemzeti Alaptanterv általuk készíttetett legújabb tervezete nem volt se elég nemzeti, se elég keresztény, ezért most annak hazafiasítását egy kompetens személyre bízzák. Arról, hogy ez a személy egy szélsőjobbos irodalomtörténész, vagy egy azonos családnevű teológus, épp a napokban folyik a parasztvakítás. De talán mindegy is.
A médiáról aligha kell említést tenni. Az a totális expanzió, amellyel Orbán legkedvesebb gázszerelőjének közreműködésével gyűrte maga alá a hazai sajtó jelentős részét, talán nemzetközi szinten is példátlan. Ma kb. 500 médium fújja ugyanazt a passzátszelet. Csoda, ha a tisztességes jobboldali szavazó aligha tud objektív információhoz jutni a hazai és a nemzetközi történésekről?
A felsőoktatással kapcsolatban eddig felettébb óvatosan jártak el. Beérték azzal, hogy évek óta nem nyúltak a bérekhez, így ma vonzó munkahelynek aligha nevezhető egy egyetem, vagy főiskola. A munkaalapú társadalom szlogenjének felkapásával pedig lassan eljutunk oda, ahol a rendszerváltás előtt jártunk. Az értelmiséget egyre többen tekintik valami társadalomidegen, semmirekellő rétegnek. A rezsim működését aligha jellemzi jobban a kormánymédiának az az akciója, amelynek keretében a 888.hu felhívta a hallgatókat arra, hogy jelentsék, ha kéretlen baloldali politizálással találkoznak az intézményükben. Ez az óvatoskodás a felsőoktatás területén némiképp azért érthető. Mindenki emlékezhet az internetadó elleni 2017-es hatalmas méretű megmozdulásokra, amelyek meghátrálásra kényszerítették a kormányt. Rájöttek akkor, hogy veszélyes terepre tévedtek.
A legújabb elképesztő ötlet arra, hogy a lázadni képes ifjúságot magukhoz édesgessék, egy pályázat. A Szövetség az Új Nemzedékért Alapítvány havi nettó 60 ezerrel csábítja a „polgári értékeket valló fiatalokat”. Ezért a pénzért mindössze annyit várnak a fiataloktól, hogy publikációkat és véleménycikkeket írjanak és lássanak el közösségszervező tevékenységet. Az egésznek van valami penetráns retro feelingje. Egyáltalán, mi ez az elképesztő, egyszerre felfoghatatlan és anakronisztikus leszűkítés: polgári értékeket valló fiatalok. Korábban a KISZ alapszervezetek működtek valahogy így.
Azt gondolom, a Fideszben is elég sokan rendelkeznek pontos emlékekkel ezekről a szerveződésekről. Pénz akkor nem nagyon járt érte, de hát fejlődik a világ. Mára eljutottunk oda, hogy fizetnek a nyilvánosság előtt vállalt politikai elköteleződésért. Hiba legfeljebb ott csúszhat a számításba, hogy éppen ők, a Fidesz mai vezetői az eleven példái annak, hogy az MSZMP-ből és a KISZ-ből kerültek ki a meghatározó rendszerváltó figurák. Így aztán a most mézesmázas fortélyokkal magukhoz édesgetettek könnyen fordulhatnak ellenük. Addig azonban egyre csak száll alá a köd.
Képek forrása: demokrata.hu / fidelio.hu / origo.hu
