Megnéztem újra Borkai 1988-as szöuli gyakorlatát. Azt, amellyel harmadmagával felült a lólengés világának tetejére. Lélegzetelállító, hátborzongatóan gyönyörködtető volt most is. Koncentrált, tűpontosságú.
Túl sok emlékem nincs róla, de úgy érzékelem, még a Kádár-rendszer sem akart ilyen mértékben rátelepedni az öntudatos szocialista embertípus gondolkodására, mint ez a mostani.
Útban hazafelé, egyre inkább összeszorul a gyomrom. Természetesen minden egyes pillanatban, ahol van elérhető internet, a budapesti eseményeket követem.