Nem irigylem Gulyás Gergelyt.

Nem azért, mert a 2019-es Befolyás-barométer szerint ő Magyarország 13. legbefolyásosabb embere. Igaz ugyan, hogy 13-as szám a babona szerint a legkevésbé sem szerencsés, mégsem lehet alapból rossz a 13. harcosnak lenni. Jó kis izmos pozíció ez. Nyilván sok macerával jár, főleg, hogy komoly elvárásoknak kell megfelelni.

Márpedig az elvárások, amelyek manapság a miniszterelnökséget vezető miniszter vállát nyomják, meglehetősen nagyok. Már-már lázáriak. Elődje, Lázár János a problémafelvetések elhárításának, a kérdések elől való kitérésnek, a megmagyarázhatatlan kormányzati tánclépések kimagyarázásának, vagy ha éppen arra volt szükség, hát az improvizációnak nagymestere volt. Az utód egyelőre kicsit lassú, nagyobb a reakcióideje, nincs benne fogékonyság se az irónia, se a cinizmus iránt, s – távol álljon tőlem, hogy megbántsam – talán kreativitásban sem veszi fel a versenyt Lázárral. Ja, és sokkal kevesebbet mosolyog. Mondjuk, ha megtenné, lehet, hogy könnyebben tartanám őszintének a mosolyát, mint egykor az elődjéét.

Tény, hogy az EP-választások nehéz helyzetbe hozták a jelenlegi minisztert. A bizonyítványt nem kell magyarázni, szinte mindent vittek. Arra azért kíváncsi lennék, helyénvalónak tart-e egy olyan választási rendszert, amely a szavazatok 52,14 %-át a 21 képviselői hely csaknem 2/3-ával (61,9 %), azaz 13 mandátummal honorálja. De ne akadjunk fenn ilyen apróságokon. Az ő dolga most az, hogy a sikert kommunikálja. A tegnapi Kormányinfón meg is tett mindent ennek érdekében.

Némi zavarba is csak akkor jött, amikor egy egészen váratlan napi aktualitásról kellett nyilatkoznia. Lehet, hogy tévedek, de a közigazgatási bíróságok felállítására vonatkozó koncepció megváltoztatása nem volt a levegőben. Már hosszabb ideje javában zajlottak az előkészületek. Májusig már 160 fő fölött volt azon bírók száma, akik – nyilván meggyőződve arról, hogy függetlenségüket a legkevésbé sem érinti kandidálásuk – munkára jelentkeztek. A testület élére annak a Patyi Andrásnak a kinevezése volt várható, akinek Orbán megbírságolása miatti vesszőfutásával egy korábbi bejegyzésben már foglalkoztam. Szóval ment minden a maga útján.

Emlékeztetőül, arról a törvényről van szó, amely alapján 2020. január 1-től a közigazgatási bíróságok járnának el a közbeszerzésekkel, a választásokkal, a tüntetésekkel, a sztrájkokkal kapcsolatos kifogások esetén, vagy ha olyan szervezettel szemben akadna kifogásunk, amelyeket a kormány irányít (hatóságokkal, adózással, ingatlannal, vállalkozásokkal, rendőrséggel kapcsolatos ügyes-bajos dolgok). De ezek a bíróságok vizsgálnák a Magyar Nemzeti Bank és a Gazdasági Versenyhivatal döntéseit is. Minderről részletesen tájékozódhat bárki a 444.hu írásában.

Ha most valakiben az a kérdés ágaskodna most fel, hogy mi a baj mindezzel, annak érdemes belegondolnia abba, hogy a közigazgatási bíróság alkalmazottai felett a jogszabály szerint az igazságügyminiszter gyakorolja a munkáltatói jogokat. Nem is szükséges egyéb kifogásokkal előhozakodni, ez a passzus ugyanis tökéletesen sérti a bíróságok végrehajtó hatalomtól való függetlenségének alapelvét. Világos, hogy a felsorolt területek mindegyike fontos a kormányzat számára, így azonban a bírósági kontrollnak még a lehetősége is alapvetően van korlátozva az érintett ügyekben. Az ellenzék, a szakmai szervezetek persze tiltakoztak, s az EU részéről is érkeztek kifogások. A Fidesz azonban ragaszkodott e 2012 óta dédelgetett álmához, sőt, egyenesen fittyet hányni méltóztatott minden kritikára.

Erre most azt halljuk, hogy a kormány határozatlan időre elhalasztja az új rendszer bevezetését. Mondhatnánk, hogy jobb későn, mint soha. Gulyás hebegése, habogása azonban meglehetősen beszédes volt. Mint részben az egész, ezúttal az ő kínlódásán lehetett tetten érni, hogy a kormány egy olyan döntést kénytelen lenyelni, amelyhez bizony semmi kedve. Egyenesen az agyrém kategóriájába tartozik, hogy a magyar jogállamiság helyzetét Brüsszel a bevándorláspolitika miatt támadja. A kritikák szerinte ugyan teljesen alaptalanok, ám ezt – ugyancsak szerinte – a még liberálisabb jogállam irányába tett lépést a kormány azért engedi el, mert neki mindennél fontosabb a jogállamiság, s ezért a támadásokat nem hagyhatja figyelmen kívül.

Ez a fordulat persze jellemző a Fidesz jelenlegi helyzetére. Olyan hatalmi vákuumba került, ahol jóformán senki nem tartja szalonképesnek a politikáját. Már egyáltalán nem az a kérdés, Orbánt komolyan veszi-e bárki az Unióban? Erre már régen megszületett a válasz, csak elég nehéz tudomásul venni, hogy nem. A mostani, s a közeljövőre is várhatóan jellemző kapkodásukat pedig, ne legyenek kétségeink, továbbra sem a „nekünk Magyarország az első”-szlogen motiválja majd. Egyszerűen csak felszínen akarnak maradni. És ennek érdekében képesek lesznek bármiben hátrébb lépni egyet, de ha szükséges, akár kettőt is. Ahogy most, a közigazgatási bíróságok dolgában. Ilyenek. Pontosan tudták, hogy a közigazgatási bíróságok felállításával lábbal tiporják a jogállamiságot. Mégis bepróbálkoztak vele, mert számtalan egyéni érdek ezt diktálta az oldalukon. Amikor azonban a politikai hatalmi súlyuk kerül veszélybe, szívfájdalom nélkül hátrálnak ki belőle, csak hogy felszínen maradjanak. Remélem Brüsszelben már senki nem dől be nekik. Remélem, ott pontosan látják, amit az itthoni támogatóik jóhiszeműségükben még nem. Számukra egyáltalán nem Magyarország, hanem kizárólag a hatalom az első.

Képek forrása: origo.hu / 444.hu / arsboni.hu