Bizonyos kort meghaladva azt gondolja magáról az ember, hogy már nem igazán jöhet semmi az életben, amin képes volna meglepődni.

Mindent elárul Orbán gondolkodásáról, mentalitásáról, emberi és kormányfői attitűdjéről az a mondat, amely az önkéntes katonai szolgálatot vállalók eskütételén hangzott el.

Gondolom sokak számára ismerős alaphelyzet, amikor pénzt vár valakitől, aki azzal próbálja megnyugtatni, hogy neki is tartoznak, ám a napokban várhatóan megkapja, amire számít, s abból majd fizet.

Brutális árkülönbségek! címmel közöl cikket az elfogulatlanságáról és objektivitásáról ismert meropol.hu a szintúgy elfogulatlanságáról és objektivitásáról ismert Ripost összeállítása alapján az osztrák és magyar élelmiszerárakról.

Még csak végtelen türelmű embernek sem mondanám magam. Bizony van, hogy könnyen felkapom a vizet. Ez azonban többnyire hangulatfüggő.

Azon gondolkodom, vajon van-e bármi, amit Orbán a nemzet egészének javára csinál jól.

Megy a nagy szájkarate. Az oroszok fenyegetődznek. Úgy tűnik, a birodalmi politika csak az erővel képes érvelni, s ezzel párhuzamosan kizárólag az erőből ért.

Az események oly gyakran tévesztik meg az embert. Elég zajos csinnadrattát csapni körülöttük, s máris elhisszük, hogy jelentékenyek.

Az ég szerelmére, mikor térünk végre észhez?

Az a gyanúm, az univerzumnak végleg elege van a vének bölcsességéből.