Mindent elárul Orbán gondolkodásáról, mentalitásáról, emberi és kormányfői attitűdjéről az a mondat, amely az önkéntes katonai szolgálatot vállalók eskütételén hangzott el.

„Nekünk, magyaroknak ütőképes, a békét garantálni tudó, elrettentő erejű hadsereg kell, mert akinek nem lesz ereje, annak nem lesz igaza sem.”

Én valahogy már azt is utálom, ahogy a többesszám első személyt használja. „Nekünk, magyaroknak.” Anélkül, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítanék egy ilyen grammatikai fordulatnak – még mielőtt a kijelentés tartalmára áttérnék –, érdemesnek tűnik némi figyelmet szentelni ennek is.

Ordas nagy sunyiság, átverés és politikai szándék húzódik meg még egy ilyen apróságban is. Ez a „nekünk, magyaroknak” ugyanis homogén közösségnek hazudja szanaszét szakított társadalmunkat. Természetesen nem csupán politikai szakadékokról beszélek, teszem azt a NER és az ellenzék szekértábora között. Nem nehéz belátni, hogy a jelenlegi Magyarországon se egységes NER, se egységes ellenzéki összefogás nem létezik. Ám túl ezen, számtalan jóval mélyebben gyökerező szociológiai, vallási, kulturális, vagyoni és még ki tudja milyen szakadék, törésvonal, hajszálrepedés választ el bennünket egymástól.

Így aztán azt sem mondhatjuk, hogy olyanok vagyunk, mint az a Trója ellen vonuló, ezernyi apró közösségből verbuvált hadsereg, amely résztvevőinek minden különbözősége ellenére is képes volt összefogni egy közös cél, a Boszporuszon áthaladó kereskedelmi útvonalak felett gyakorolt ellenőrzés megszerzéséért. A spártai Helénát ebből a szempontból nyugodtan elfelejthetjük. A történet a legkevésbé sem róla szólt. Nem hiszem, hogy napjainkban „nekünk, magyaroknak” volna olyan egységes, konszenzusos célunk, amely felülemelhetne bennünket alapvető széttagoltságunkon, s a Trója ellen vonulókhoz hasonló egységgé kovácsolhatná a nemzetet. Ahhoz ugyanis mindenkinek egyirányban kellene húzni.

Ez az összefüggés teszi hiteltelenné Orbán többesszám első személyét. Tűnjön bármennyire bántónak egy ilyen kijelentés, úgy vélem, értelmezhető módon olyan, hogy mi, magyarok, egyszerűen nem létezik. És ennek egyik legfőbb oka – sok más politikus mellett – éppen Orbán Viktor. A miniszterelnök, aki megosztja a magyarság egészét, megosztja saját táborát is és egyre inkább megosztja, illetve megosztani igyekszik Európát. Mert ha már egységet teremteni képtelen, hát erővel szétver mindent maga körül. Ebben az értelemben, ha ez a „nekünk, magyaroknak” engem is tartalmaz, hát kikérem magamnak. Ha nem vél odatartozónak, azt persze ugyanúgy sérelmezem. Még hogy tizenötmillió magyar miniszterelnöke. Vicc.

Visszatérve a katonásdira, Orbán szerint nekünk „elrettentő erejű” hadseregre van szükségünk. Azt gondolom, hogy egy ilyen kijelentés után szövetségeseink és riválisaink együtt fogják hasukat a röhögéstől. Hadsereg persze kell, de a nagyságrendek egyszerűen nem stimmelnek. A mai hadviselésben se a spártai háromszázaknak, se Zrínyi várvédőinek, se Eger hőseinek bátorsága nem működik. Legfeljebb tudatmódosító varázsgomba hatása alatt juthat eszébe valakinek, hogy Magyarországnak elrettentő erejű hadserege lehet. Mintha egy hatalommániás eszelős vágyai képesek volnának felülírni a költségvetésben mutatkozó mozgásteret, vagy épp a GDP-t. De hát ha egyszer a főnök szereti katonák körében mutogatni magát…

Az pedig már végtelenül elszomorító, amit Orbán az igazságról gondol. Azt tudtuk eddig is, hogy csak az erő nyelvén képes beszélni. Nyilván azért, mert máskülönben a kutyát nem érdekelné, amit összehablatyol. Fenyegetni, megfélemlíteni. Ez az ő módszere. Szerinte a jövőben, „akinek nem lesz ereje, annak nem lesz igaza sem.” Remélem értik az övéi is. Az igazság pusztán erő kérdése. Nem fogom felsorolni a történelem mindama szörnyetegeit, akik így gondolkodtak. Erős szövetségeseink megtartása helyett a magyar miniszterelnök azon fáradozik, hogy az évtizedes összefogást, amely politikai, gazdasági és katonai védőernyőt biztosít a számunkra, erodálja. Attól tartok, az Orbán féle „magyar katonai szellemet” nem feléleszteni, hanem a palackba visszazárni kellene. Különben félő, hogy nagyon fog fájni a kijózanodás.

Képek forrása: MTI - Koszticsák Szilárd / littlesprettythings.hu / MTI - Koszticsák Szilárd / magyarnemzet.hu