Gondolom sokak számára ismerős alaphelyzet, amikor pénzt vár valakitől, aki azzal próbálja megnyugtatni, hogy neki is tartoznak, ám a napokban várhatóan megkapja, amire számít, s abból majd fizet.
Na, a kormány most nagyjából ugyanezt csinálja a tanárainkkal. Gulyás Gergely rezzenéstelen arccal jelenti be a soha nem látott béremelést, amelyre éveken keresztül számíthatnak a pedagógusaink, s aminek köszönhetően hipp-hopp, 2025-re tanári fizetések elérik a jelenlegi 63,5 %-kal szemben a diplomás átlagbér 80 %-át. Hogy nem ég le a bőr a pofájukról.
Mert mit is jelent mindez? Tanárainkat 12 év országlás után a rezsim jelenleg a diplomás ÁTLAGBÉR 63,5 %-ára tartja érdemesnek. Ennyire véli fontosnak a közoktatást (az egyetemi oktatók béréről most ne is beszéljünk). A diplomás átlagbér 63,5 %-át talán nem is érdemes összehasonlítani semmivel. A tény önmagában is felháborító. Nem tudom, hogy a többnyire diplomás miniszterek mit szólnának, ha a választók ennyivel honorálnák a munkájukat. Kapnának mondjuk hat hónap próbaidőt ezzel a 63,5 %-nyi jövedelemmel. E belengetett soha nem látott mértékű béremelésnek köszönhetően a tanári fizetések aztán majd jól felkúsznak a diplomás átlagbér 80 %-ára! Tehát az akkori kormányzat szemében a közoktatásban dolgozó diplomások munkája még mindig nem érdemli majd meg az átlagot. Azt kell mondjam, menjenek a fenébe!
E 80 % felemlegetése persze kiválóan alkalmas arra, hogy szétverje a követelések mögött mára kialakult társadalmi összefogást. Ma már mindenki érzi, hogy iszonyatos baj van a közoktatásban. Amikor az anyuka visz be WC-papírt, fénymásolópapírt az iskolába, amikor apuka festi a penészes falat, amikor váratlanul a lakóhelye helyett egy másik településre kell bejárnia a gyereknek, akkor nehéz elhinni, hogy a kölykök a lehetséges legjobb, legkorszerűbb körülmények között valódi 21. századi tudásra tehetnek szert, amellyel aztán képesek megállni helyüket az európai munkaerőpiacon. Nem. Minden szülő látja, tudja, hogy ami itt zajlik, az a gyereke jövője szempontjából rossz. Mégis, amikor bedobja a kormány a 2025-re elérhető 776 ezer forintos bruttó (!) bért, akkor senki nem arra gondol, hogy mennyi ez egy kezdő esetében és mennyi 35-40 év tanári munka után, nem azt mérlegeli, hogy a KSH mostani adatai szerint a jelenleg 20,1 %-os infláció mellett ebből ugyan mennyi marad (legfeljebb szinten tartásra elég), hanem azt mondja, mennyi? 776 ezer? Hát mit pattognak ezek itt? Pedig most talán mindennél fontosabb, hogy ezt a társadalmi összetartást megőrizzük.
Aztán érdekes a forrás kérdése is. Pedagógusaink akkor reménykedhetnek a béremelésben, HA sikerül az Unióval megállapodni. Igen, jól értjük ezt is. Saját forrásból nem nagyon van szándék arra, hogy megoldjuk ezt a problémát. Mert a munkaalapú társadalom építésének bűvöletében élő rezsimnek a közoktatás továbbra sem fontos. Tartja a markát az Unió felé. Adjatok, s akkor a tanároknak is megadatik. Fel sem merül bennük, hogy a jelzett béremelés forrása lehetne akár az is, ha egyszerűen a következő három évben 400 milliárddal kevesebbet lopnának. Ez sok pénz? A nemzeti oligarchák nyilván megkönnyeznék, ha nem az ő zsebükben kötne ki. Ha azonban egy ország jövőjéről van szó, akkor nevetségesen kevés.
Bájos az is, hogy ez a pénz a Magyarországnak 2021 és 2027 között járó uniós forrás egy része. 2022 októberét írjuk. Ugyan álljon már ki valaki a kormány részéről és szíveskedjen elmagyarázni, miért nem férünk még mindig hozzá ehhez a járandósághoz? Ki a felelős azért, hogy még mindig csak reménykedhetünk abban, hogy 2023-ban talán hozzáférhetünk ezekhez az összegekhez. Kiszámolta-e már valaki, mekkora kárt okozott Magyarországnak a rezsim azzal, hogy késlekedik ennek a pénznek a beáramlása a költségvetésbe? Attól tartok egy rakás projekt megvalósítása csúszik az uniós források késlekedése miatt, ami újabb és újabb milliárdos veszteségeket okoz az országnak. Vajon felelősségre vonnak-e bárkit ezért valamikor?
Végezetül miféle tudathasadásos állapot az, hogy miközben tartjuk a markunkat, s kapkodva igyekszünk megfelelni olyan feltételeknek, amelyek megteremtése az EU-s források elérésétől függetlenül is már régóta evidens érdeke Magyarországnak, közben a másik oldalon az Unió értékrendjével, az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos egységes álláspontjával szöges ellentétben Szijjártó az EU szankciós listáján szereplő személyek társaságában primadonnáskodik egy moszkvai konferencián, amit Jan Lipavský, a soros EU-elnök Csehország külügyminisztere attól tartok teljes joggal sérelmez. Egy labdarúgásért bolonduló rezsimnek nem volna illendő tisztában lenni legalább a csapatjáték fogalmával? S egy ilyen húzás vajon nem veszélyezteti azokat a forrásokat, amelyekből a tanáraink béremelését szeretné megvalósítani Orbán kormánya? Már persze, ha tényleg szeretné.
Elképzelem Magyarországot egy olyan emberként, akit egy összejövetelen mutatnak be nekem. Mélyen bánt, hogy külső szemlélőként alig találok benne szimpatikus vonást. Nagyon valószínű, hogy egy kurta „Örvendek!” után hátat fordítanék neki. Eszembe sem jutna barátkozni vele. Ide jutottunk. Egy becstelen rezsim ide juttatta Magyarországot. Nem kellene tovább asszisztálni hozzá.
Képek forrása: index.hu / MH - Purger Tamás / hvg.hu / ujszo.com
