Hogy nekem mennyire elegem van már abból, hogy – politikai oldalaktól hangsúlyozottan függetlenül – a közéletben senki nem képes azt mondani, amit valójában gondol.
Hogy nekem mennyire elegem van már abból, hogy – politikai oldalaktól hangsúlyozottan függetlenül – a közéletben senki nem képes azt mondani, amit valójában gondol.
A mai alkalommal – ahogy legutóbb arra ígéretet tettem – újabb, ezúttal azonban már haladó szintű példákkal kísérlem meg erősíteni az abszurd és a groteszk iránti fogékonyságot.
Mindaddig, amíg az SZFE folytatja egyelőre kilátástalannak tetsző szabadságharcát, s ameddig nem indul meg normális mederben – értsd a Vidnyánszkyék fellépése előtti keretek között – az oktatás, segítsük a hallgatókat nemes küzdelmükben két feladattal, terveim szerint két poszt erejéig.
Tennék még pár megjegyzést az SZFE ügyéhez.
Ha semmi mást, mint a beszédmódját figyeljük meg egy embernek, meglehetősen árnyalt képet kapunk a személyiségéről.
Vannak szervezetek, amelyek olyan speciális feladatokat látnak el, melyekre az állami rendszer képtelen.
Szeptembertől már új emberekkel készül az Index.
Talán írtam is annak idején, hogy olasz barátom már az úgynevezett röghözkötés bevezetésekor sem értette, miért tűrik Magyarországon szinte szó nélkül az egyetemisták az új szabályokat.
Vizsgáljuk meg a változás természetrajzát.
A minap kávézás közben megkérdezte tőlem az egyik kollégám, szerintem mit lehetne tenni az államháztartási hiány elszabadulásának megakadályozása érdekében?