Blogger Bob

A szabadság utolsó négyzetméterei

2020. szeptember 09. - Blogger Bob

Ha semmi mást, mint a beszédmódját figyeljük meg egy embernek, meglehetősen árnyalt képet kapunk a személyiségéről.

És itt most nem csak arra gondolok, hogy valaki szabatosan, vagy pongyolán fejezi magát. Nem is arra, hogy szerény, vagy beképzelt stílusban szólal meg. Még csak arra sem, hogy a szavai extrovertált, vagy introvertált egyénről árulkodnak. Arra sem, hogy a mondatai a műveltségét, vagy a műveletlenségét leplezik-e le. Az embert, ha a nyelvhasználatáról van szó, ezek, s még jó néhány fel nem sorolt sajátosság együtt jellemzik.

parbeszed.jpgA beszédmód fogalmát azonban én most ennél sokkal szélesebb értelemben használom. Arra gondolok, hogy a szóhasználatból a fent felsorolt jellemzőknél jóval mélyebben gyökerező, a kimondott gondolat hátterében meghúzódó, ám ki nem mondott értékrendekre, világképre lehet következtetni. Freud beszél erről, amikor a rejtett tudattalan késztetések felszínre törésének kísérleteiről ír. Arról, ahogy a viccben, az indulatátvitelben, vagy az elszólásban megmutatja magát a rejtőzködő ösztönén.

Mindez mára már szinte közhelynek tűnik, pedig mély igazság rejlik benne. Ez az igazság könnyen válik elevenné, kézzelfoghatóvá, ha a közélet szereplőire gondolunk. Szerencsétlenek állandó reflektorfényben vannak. Minden szavukra, mozdulatukra kamerák és mikrofonok százai ügyelnek. Még egy nyomorult jachtra sem tudnak felszállni néhány órácskára a családjukkal, hogy egy kis magánéletet éljenek. Az átkozott média azonnal megjelenik, s korrupciót emleget.

fotosok.jpgHát nem természetes, hogy ilyenkor felszökik a nemzet gondján fáradozók vérnyomása, meg az adrenalin szintje is? Mégsem tehetik meg, hogy felpattannak, s elküldik a firkászokat a jó édes anyukájukba. Nem teszik, mert annyit már megtanultak, hogy ez nem kóser. Közszereplő uralkodik magán. Igen, ez megtanulható, csak kellő türelem és némi gyakorlat kell hozzá. Bizonyos keretek között bárki képes uralni az indulatait. Szükség van erre, mert azért a csekély apanázsért cserébe sok mindent el kell viselni.

Egészen más azonban az a helyzet, amikor békésebb, nyugodtabb helyzetben szólal meg az ember. Amikor se a vérnyomás, se az adrenalin nincs az egekben. A létezés teljesen hétköznapi szintjén. Amikor például valaki a tanítványai felekezeti hozzátartozásáról érdeklődik, s ha az egyik nebuló kiböki, hogy ő ugyan ateista, akkor kibuggyan az oktatóból, hogy „akkor te vagy a kis liberális, ugye?” Milyen mérhetetlen fölény, gőg és gyűlölet sűrűsödik össze egy ilyen megjegyzésben. A megfellebbezhetetlenség pökhendisége. Ezek után már cseppet sem meglepő, ha az illető a Nyugatot zsidó szennylapnak nevezi, egyetlen irodalmi Nobel-díjasunkat pedig nem tartja magyarnak. S talán még csodálkozik is azon, hogy senki nem hisz neki, amikor mindezt csupán a saját véleményének nevezi, amit nem kell elfogadni. Hajrá, ma ilyen alakokra kell bízni a közoktatásban tanulók irodalmi nevelésének felügyeletét, s a vidéki színészképzés hallgatóinak oktatását.

gorog_szobor.jpgUgyanez a meglehetősen ostoba gőg és a magának vindikált erkölcsi fölény tör elő a mára kissé megkopott médiaguru szavaiból, amikor a magukért végre kiállni bátor egyetemistákról annyit bír mondani, hogy azok imádnak tiltakozni és szeretik a füvet. És ugyanez az ostoba fölény takarítja el a felsőoktatásban tanulók szolidaritását jelző, az egyetemek épületein egyre gyakrabban felbukkanó szimbólumokat. Ez a lekezelő, fiatal felnőttjeinket éretlennek beállító beszédmód intézi el az SZFE hallgatóinak demonstrációját azzal, hogy nagyon komoly nemzetközi háttérhatalom és liberális kör áll mögöttük. Mintha ezek az egyetemisták maguktól nem volnának képesek semmire. Sorolhatnám a végtelenségig.

Ezek az alakok és a többiek, no meg persze a holdudvaruk, minden egyes megszólalásukkal azt bizonyítják, hogy épp az ellenkezőjét képviselik annak, mint amit fennkölt hangon hirdetnek. Ők akarják megújítani az SZFE képzéseit? Ők, akik úgy gondolják, nem kell szóba állni a fiatalokkal? Ők, akik azt hiszik magukról, hogy a nemzet múltja mellett a jövőjének letéteményesei? Ők, akik úgy hivatkoznak a hagyományra, hogy lábbal tiporják azt? Ők, akik megalázzák, inkompetensnek nevezik egy olyan intézmény képzéseit és oktatóit, amely a magyar filmművészetet és színjátszást a világ élvonalába emelte? Ők, akik láthatóan nem értenek, s talán nem is akarnak érteni semmit a 21. századból?

demonstracio.jpgEzekkel az alakokkal nem lehet megreformálni semmit. Mert szavaikban, a beszédmódjukban egyetlen dolog lepleződik le. Birtokolni akarnak. Elvenni a szabadság utolsó négyzetmétereit. A gondolat és a művészet szabadságáét. Oda eddig még nem tudták betenni mohó, szőrös mancsukat. Ezek a fiatalok azonban kiszagolták a veszélyt. Mert a rezsim katonái cseppnyi kétséget sem hagytak afelől, hogy szüleik jelene után most már az ő jövőjüket is ki akarják sajátítani. Végre úgy tűnik azonban, ezzel a generációval végképp nem tudnak mit kezdeni, mert végképp nem értik azt.

Képek forrása: europaradio.hu / htbt.hu / dunatukor.fw.hu / hvg.hu /  24.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://bloggerbob.blog.hu/api/trackback/id/tr8616195944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása