Annyira érdekelne, hogy megy ez?

A miniszterelnök megérkezik a Kossuth Rádió stúdiójába, felteszem némi derűvel üdvözlik egymást Nagy Katalinnal, aztán kicsit átdumálják, milyen témaköröket fognak érinteni az interjú során. Ez idáig teljesen rendben is van. A bennem motoszkáló kíváncsiság inkább arra vonatkozik, hogy a műsorvezető egyeztet-e az adás előtt Orbán sajtósával, netán maga a sajtós állítja össze a tematikát, s küldi át a műsorvezetőnek. Avagy – kicsit a nyugat független sajtójára hajazva – tekintik már annyira nagylánynak Nagy Katalint, hogy hagyják szabadon kérdezni, Orbánt pedig annyira tapasztalt nagyfiúnak, hogy elhiszik róla, kapásból is képes hitelesen válaszolni az esetleg kényesebb kérdésekre.

Vagy valami öszvér megoldást alkalmaznak itt is. Állítsa csak össze a műsorvezető a kérdéssort, s a bejelentkezés előtt egy kávé mellett végig futnak rajta. Na, számomra ez az izgalmas kérdés. „Rendben Katika, haladjunk eszerint”, vagy az van, hogy a góré pupillája bizonyos kérdéseknél összeszűkül, a műsorvezető szája pedig elfehéredik, mert ismeri ezt a pupillaösszeszűkülést. Pontosan tudja, hogy rosszat jelez, hiszen ezerszer elmagyarázták neki, nem hozhatja egy demokrácia vezérét – még ha az illiberális is – olyan helyzetbe, hogy nemet kelljen mondania egy, a nyilvánosságot elemi erővel érdeklő kérdés kibeszélésére. Márpedig Orbán ezúttal valószínűsíthetően valami ilyesmit mondott volna: Völner Paliról nem beszélünk.

Egy ilyen hipotézissel legalább két dologban bizonyára tévedek. Nagy Katalinnak feltehetően eszébe se jutott volna a szakma íratlan szabályait követve szóba hozni a Völner-ügyet. A másik tévedésem pedig abban állna, hogy a hazai médiaviszonyok között aligha képzelhető el, hogy az ilyen kiemelt jelentőségű interjúk kérdéseit csak közvetlenül az adás előtt egyeztetnék. Az ugyanis nem volna elég illiberális. De hagyjuk is. Egyáltalán, van-e értelme a KESMA létezése, illetve az MTVA működése mellett a sajtó szerepéről, függetlenségéről, a szakma alapszabályairól, az újságírók felelősségéről akárcsak tűnődni is, ebben a jogállamisági támadásoknak kitett kis országban.

Tény, hogy a ma reggeli interjúból valahogy kiszorult Völner Pál államtitkár úr neve. Mintha nem volna mit megbeszélni az üggyel kapcsolatban. Mintha a közvélemény nem tarthatna igény némi tisztánlátásra, ebben a meglehetősen szövevényes, a hazai politikai életben eddig nem tapasztalt magaslatokat, az államtitkári szintet érintő korrupciós történésekkel összefüggésben. Innen már tényleg csak egy lépés a miniszterek köre. A Völner munkáját felügyelő minisztert Varga Juditnak hívják. Egy nem illiberális demokráciában nála is rezegne a léc, tudniillik ő a miniszter. Talán tévedek, de nem tudok róla, hogy akárcsak megszólalt volna ebben az ügyben. Pedig hát azért mégis. Nehogy már. A felelősségnek felfelé talán működnie kellene még nálunk is.

De nem. Varga Judit hosszú hallgatás után kedden annyit bírt posztolni, hogy „A miniszterelnök aláírta! Februárban érkezik a 13. HAVI NYUGDÍJ!” Aztán még hozzátett ennyit: „Amit a Gyurcsány-Bajnai kormányok elvettek, mi visszaépítjük!” Értik, ugye? Azért ez sok mindent megmagyaráz. Többek között azt is, hogy miképp lesz valakiből miniszter. Mert ugye a nyugdíj igazságügyi miniszteri kompetencia. Az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárának botránya pedig nem. A kormány választási üzeneteinek közzététele felülír minden miniszteri feladatkört. A tárcát érintő korrupciós vádakkal kapcsolatos tisztázó megszólalás azonban nem. Annak cáfolata, hogy a szóban forgó pénzeknek köze volna bármiféle pártfinanszírozáshoz, szintén nem feladata a miniszternek. De hogy további, az igazságügyhöz közeli csemegéket is felvillantsunk a miniszterasszonytól, ezek is tőle valók: „Németország jövőre: 7 %-os áram és 20 %-os gázáremelés. Magyarország: Megvédjük a rezsicsökkentést!” Kizárólag totális seggnyalás.

Arra, hogy az ellenzék Varga lemondását követeli, az érintett meg se rezzen. Követelje csak. Így működik a demokrácia, ha illiberális. De nem rezzen meg a miniszterelnök sem. Orbán a tőle megszokott beszédmódban nyilatkozott ma is a Kossuth-on. Némi infantilizmussal, a teljes mértékben infantilisnak tekintett választói tömeghez. Ment a kiskarácsony, nagykarácsony. Ha nem oltakozunk, kicsi lesz, ha igen, akkor meg nagy. Hajrá! Ha pedig valaki lelkesen várná, hogy végre ő is sorra kerüljön a választások előtti nagy pénzosztás során, annak azért jutott egy kádári intellektuális magaslatokban szárnyaló üzenet: „Ha olyan pénzt osztasz szét, amit nem termelsz meg, előbb-utóbb csődbe mész.” Az ország jó része remélhetőleg emlékszik ennek a mondatnak az eredetijére, s akkor talán – Orbán szándékai ellenére is – sejtheti, merre halad az ország e mostani rezsim irányítása alatt.

Képk forrása: index.hu / olkt.net / facebook.com/VargaJuditMinisterofJustice