Imádom a diplomáciát. A finom jelzéseket, amelyek minden erőszak nélkül képesek érzékeltetni, hogy öcsém, ha a fejed tetejére állsz, a világ akkor sem a te elvárásaid szerint működik.

Bár ne volna Ady Endre ennyire aktuális. Félnek is tőle sokan, mint a tűztől.

Műtét után, lábadozás közben az ember sajátos optikán keresztül látja a dolgokat.

Fura helyzetben vagyok. Egy kicsit el akartam tűnni. Visszavonulni. Magamra, befelé figyelni.

Túlzás volna azt állítanom, hogy péntek reggelente alig várom a miniszterelnök megszólalásait a Kossuth Rádión.Tény viszont, ha meghallgatni nincs is mindig időm/kedvem/gyomrom, az aktuális interjúval foglalkozó beszámolókat igyekszem átolvasni.

Olvasom az origo.hu-n, hogy a magyarok nevetnek a hatalmasat bukott Manfred Weberen.