Nap, mint nap szembesülnöm kell azzal, mennyire káros dolog a negatív elfogultság.

Az, amikor egy olyan kormány, amely számára Magyarország az első, bármit tesz, máris gyanúba keveredik a kritikus gondolkodás előtt. Amikor valamennyi nemzetmentő lépésének hátterében sandaságot sejt az ellenzék, s ezt világgá is kürtöli. Amikor például a nemzetközi diplomácia porondján a góré azt harsogja, hogy az orosz-ukrán háború miatt Oroszországot sújtó szankciók nem érinthetik az energiaforrások beszerzését, mert meg kell védeni a rezsicsökkentést, meg a nemzeti érdeket, meg a családokat, ám a huhogók kara a nemzetpolitika elismerése helyett azt kérdezi, hogy miért nem tetszettek tizenkét év alatt semmit se tenni az Oroszországtól való energetikai függés ellen?

Vagy – ami talán még ennél is rosszabb – azt feszegetik, vajon kinek származik haszna a rezsicsökkentésből? Néhány nemzetrontó pedig, igaz, egy kicsit szofisztikáltabban arra próbál rávilágítani a nyilvánosság előtt, hogy az olcsóbb és a drágább gáz és olaj ára közötti különbséget így is, úgy is mi fizetjük meg, hiszen a kormánynak egyáltalán nincs pénze, csak az, amit mi együtt dobunk össze, s ebből osztogat támogatásokat kedve szerint. Hol a köz, hol inkább a kevesek, a csókosok javára. Mára azonban rájöttem, mennyire hamis ez az elfogult, rosszindulatú, gonosz előítéletektől hemzsegő gondolkodás. Sejtettem én már korábban is, hogy ezzel valami nincs rendben, mert ennyire önző nem lehet egy kormány, mégis, a bennem munkáló rosszindulattal a józanság csak mára bírt birokra kelni. Az utolsó lökést az első köztársasági elnök asszony adta.

Novák Katalin 2020 óta tölti be a családokért felelős tárca nélküli miniszteri posztot. Családügyi kompetenciái tehát egyértelműen megkérdőjelezhetetlenek. Ki, ha nem ő volna az, aki kiáll a családokért. Egyszerűen csak egy parányival mélyebben bele kellett gondolnom, találni egy politikai értelemben józanabb, értsd elfogulatlan pillanatot, s egyből világossá vált minden. Nem csak az, hogy miért éppen Novák sógornője lett az újonnan létrehozott Humánreprodukciós Igazgatóság vezetője, de minden más is, amit eddig sötétnek láttam. Valami fenséges ragyogás kezdte átölelni az eddigi gyanakvásomat. A derűmet még a szörnyű elnevezés sem tudta eloszlatni. Humánreprodukció. Mi vagyunk az élcsapat! Akár egy sci-fiben. Miért is ne? Hiszen családon belül van. S egy családokért felelős államtitkár lehet-e hiteles, ha nem tesz meg mindent a saját családjáért?

Istenem, mennyit morogtam, amikor az Országos Bírósági Hivatal élére épp az akkor még befolyásos Szájer József feleségét bírták kinevezni. Most rá kellett jönnöm, mennyire rossz szemüvegen keresztül ítéltem meg a dolgot. Handó Tündében a házastársat láttam, s nem a családtagot. A különbség nyilván nüansznyi. Mégis, más egy olyan szövegkörnyezetben gondolkodni egy ilyen pozícióról, amely a nép vezető erejének hitvallása szerint a családot állítja értékrendje középpontjába. Innen nézve mi sem természetesebb, mint hogy a családtagokat támogatni kell. Ha ezt korábban rossz szemmel néztem is, mára úgy látom, dicséretes szorgalmatosságnak kell tekintenünk.

És jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, s kivétel nélkül mindben ott ragyogott a család nimbusza. Mutassanak egyetlen szülőt, aki ne támogatná akár erőn felül is a gyermekét. Az Alaptörvény XVI. cikkének (3) pontja kimondja, hogy „a szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni.” Miért ne volna elismerésre méltó tett ezt az elvárást kiterjeszteni a nagykorúság időszakára is. S miért ne lehetne egy miniszterelnök is családbarát édesapa, aki komolyan veszi ezt a missziót. És miért ne lehetne ezt a gondoskodást kiterjeszteni a gyermek felnőtt környezetére, mondjuk az apa vőjére. Hát kiről gondoskodjon az ember, ha nem a sajátjairól.

Ugyanennek a cikkelynek a (4) pontja pedig így fogalmaz: „a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.” És egyből értelmet nyernek a Dolomit Kft. állami megrendelései és a gigantikus hatvanpusztai beruházás is. Nagy szív, nagy gondoskodás. No persze ott a család házibarátja is, a rossznyelvek eléggé el nem ítélhető szóhasználatában a család házipénztárosa, aki akár még kulcsfontosságú pozícióba is kerülhet egy az orosz-ukrán háború következtében kialakuló gázválság kezelése során, hiszen, ha igazán ért valamihez, az tényleg a gáz. Akár egy film kockái, úgy peregnek le előttem a Fidesz közeli családok és családtagjaik. Mosolygok, egyre csak mosolygok. Hát igen. Így működik egy családbarát rezsim, közvetlenül az országgyűlési választások előtt.

Képek forrása: portfolio.hu / szeretlekmagyarorszag.hu / nepszava.us