Ha valami mellett százezernél is több aláírás gyűlik össze egy tízmillió körüli országban viszonylag rövid idő alatt, az bizony elég súlyos állásfoglalás.

Legyinteni persze, ha nem is bölcs dolog, de lehet rá, mondván, ugyan már, ez alig több, mint egy százalék. A politika nyilván azt hall meg, amit akar. Ezt a százezret bizonyára nem. Ám ha a célként kitűzött egymillió körüli aláírás összejönne – vélhetően nem fog –, azzal sem törődne itt a kutya sem. Pedig jócskán vannak jelek arra, hogy a Fidesz szavazótáborának kétharmada ugyancsak helyesnek tartaná a csatlakozást az Európai Ügyészség intézményéhez.

Ez a kétharmad azonban soha nem írná alá Hadházy Ákos kérdőívét, ami pontosan jelzi, milyen kifordult gondolkodás vált honossá ebben az országban. Számtalanszor tapasztaljuk, egy nyilvánosság elé került állítással kapcsolatban nem annak igazságértéke alapján formálódik a közvélemény álláspontja. A tartalomnál újabban sokkal fontosabb, ki az, aki kimondja, ami aktuálisan elhangzik.

Ha Gyurcsány Ferenc megjelenne a Videoton szurkolói között, s tetovált felsőtesttel, levetett pólóját a feje fölött forgatva örülne a Chelsea elleni visszavágón az első hazai gólnak, valószínűleg senki nem tartaná őszintének az örömét. Mondjuk a sport átpolitizált magyarországi viszonyait ismerve az sem valószínű, hogy jelenléte a B-közép soraiban hosszú ideig tartana. Ugyanígy hiába érvelne Hadházy amellett, hogy Einstein ide, Einstein oda, Newton alaptörvényei földi körülmények között továbbra is érvényesek. Gyanakodva méregetnék, hogy ennek a fizikai konzervativizmusnak vajon mi köze lehet az egykori trafikbotrányhoz, vagy az LMP-ből történő júliusi kilépéséhez.

Nem állítom, hogy mindez összefügg a közoktatási felmérésekből ismert szövegértési problémákkal. Azt viszont igen, hogy a két politikai szekértábor úgy beszél el egymás mellett, mint lila tehén a Holstein-fríz mellett az Alberg-hágó után, St. Gallennél. Egyetértésre a legcsekélyebb remény sincs.

Márpedig, ha a Publicus felmérése szerint a Fidesz tábor kétharmada (62 %) is helyesli az Európai ügyészséghez való csatlakozást, akkor arra talán érdemes volna odafigyelni. Nem tudom, értelmezhetem-e én ezt a mérési adatot úgy, mint a bizalom burkolatán megjelenő első hajszálrepedések egyikét? Merhetek-e arra asszociálni, hogy a kormánypárt egy csipetnyivel túltolta a korrupció biciklijét? Hogy a NER-nek is kezd elege lenni Mészáros gyarapodásából, a Tiborcz fiú arcátlanságából, Rogán arroganciájából, Habony Richelieu-sködéséből, meg Orbán és Vajna Timi macskájának magánrepdeséséből?

Jó, tudom, a Publicus vizsgálata nem nemzeti konzultáció. Az intézet pedig éppúgy nem a Századvég, ahogy a megbízó Vasárnapi Hírek sem a Magyar Idők. Amint ezt kimondom, máris ott vagyunk a kiinduló tételünknél: nem az az érdekes, ami elhangzik, hanem az, hogy ki mondja. Már pedig itt egyetlen egy dolog a lényeges. A korrupció ma már határokon átnyúlva hálózza be Európát. Így aztán eléggé egyértelmű, hogy fellépni ellene kizárólag nemzetközi együttműködés keretében lehetséges.

Az Európai Ügyészség intézménye éppen ezt célozza. 22 ország már csatlakozott az elképzeléshez. Magyarország nincs közöttük. Ráadásul úgy tűnik, politikai szándék sincs a csatlakozáshoz. Bár őszintén szólva miért is volna?

Ennek, a tervek szerint 2020-tól működő szervezetnek a céljai aligha egyeztethetők össze azok érdekeivel, akik a hatalomhoz dörgölőzve gyarapodnak. Az Európai Ügyészség feladata ugyanis az EU-s költségvetést érintő csalásokkal kapcsolatos nyomozás. Márpedig Magyarország már eddig is a figyelem középpontjába került az uniós pályázati pénzek szabálytalan kezelésének gyanúja miatt. Jelenleg azonban nincsen olyan EU-s testület, amelynek hatáskörébe tartozna nyomozni egy gyanúba keveredett országban. Ilyen jellegű nyomozati munkát ma kizárólag a nemzeti ügyészségek végezhetnek.

A kör itt nagyjából be is zárul. Korrupció gyanús ügyekben ismert a magyar hatóságok állhatatossága és hatékonysága. Így aztán elég felemlegetni a keletről érkező hatásoktól egyre kevésbé féltett szuverenitásunkat, s ez bőven elégséges hivatkozási alap ahhoz, hogy továbbra is lehessen a zavarosban halászni.

Persze csak addig, ameddig vagy a NER, vagy az Unió meg nem unja. A következmények azonban érdemben nyilván nem Vajna Timi lábadozó macskáját fogják érinteni. Hadházy az aláírásgyűjtéssel olyan problémát tematizál, amely a választók legszélesebb tömegét érinti. Százezer aláírásra nem bölcs dolog, de lehet legyinteni. Ha viszont egymillió aláíró legyint, annak szele már akár vihart is arathat.

Képek forrása: javierregueira.com / ujszamizdat.blogspot.com